Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1899
6 foglalkozásmíl már a tárgy természetéből kifolyólag is sok oly dolog adja elő magát, mely a tanító legjobb paedagogiai és didaktikai belátását elhomályosíthatja s őt a tárgy feldolgozásában ingadozóvá teheti; így a mindennapi óráról órára kifejtendő fáradozás olyan dolgokért, melyek nem magokban fontosak, hanem egy a feldolgozáson kívül eső, sokkal távolabbi czól kedvéért szükségesek, a melynek szolgálatában állanak, a mely dolgok azonban, minthogy a tanítónak egész erejét s teljes éberséget igénybe veszik, előtérbe lépnek és sokszor magát a őzéit is elfödik előle. A clas- sikai nyelvek ellen épen azért oly általános a panasz, minthogy azok tanításánál épen a őzéi, a szellemi erők fejlesztése, az ember értelmi tehetségének tökélyesbítése rejtve van, és az ezen czélra vezető utak meg módok fárasztóbbak és tekervényesebbek mint egyéb más tárgynál. A ki mennyiségtant, földrajzot vagy valamely modern nyelvet tanít, az könnyen jut annak tudatára, hogy mennyire függ össze az ő tudománya az élettel tudja azt is, hogy kinek és miben használ az ő tanítása. Latinra és görögre nézve azonban az ilyen kérdést felvetni nehéz dolog s vóghetetlen nehéz e kérdésre határozott, feleletet adni* Az állam, mely saját jól felfogott érdekében egyéb okokon kívül tisztán politikai tekintetekből is hű őre a traditiónak, évtizedeken át hem engedte meg, hogy a classikai műveltséghez kétség férjen. Azon intézkedése által, hogy a gymnasiumi érettségit tett ifjú előtt minden életpályát nyitva tart, úgy hogy tetszése szerint adhatja magát a felsőbb tanulmányokra, felmenti mintegy a régi nyelvek tanárait attól a gondtól, vájjon joggal illeti e meg őket azon kiváltságos helyzet, melyet tekintve ezen tárgyak egyikének valamennyi évfolyamra való kiosztását és az óraszámot, a gymnasiumi tanítás keretén belül elfoglalnak, vájjon azon pénznemnek, melyet állami jótállás mellett a piaczra árfolyami értékben kibocsátanak, megvan-e egyszersmind igazi tényleges értéke. Mert mig egyrészt a tanügyi kormány indítatva érzi magát szigorú rendszabályok által arról gondoskodni, hogy követelései e nemben ne maradjanak meg Írott malasztnak. hanem az iskola azokat végrehajtsa, addig a mindennapi foglalkozásnál mindinkább csak is oly dolgok körül központosul a főfigyelem, melyek csak mint eszközök jöhetnek tekintetbe: szavaknak emlékezetbe vésése, grammatikai biztonság, lehetőleg hibáktól ment dolgozatok. Itt lehet tapasztalatokat gyűjteni, megfigyelni és számon tartani a haladást az ellenőrző közegeknek, hogy tudomást szerezzenek arról, vájjon a tanítás menetének a sikere és czéija el van-e érve. Ámde az idők változnak. Középiskolai oktatásügyünk fejlődése elérte *) V. 8. Cauer, Grammatica militans (Weidmann) 3. s k 1.
