Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1899

4

Czéljuk a55, hogy a hasznosra és szükségesre kiterjedő elvek hangoztatásával a nevelés és tanítás minden ágazatát saját hatásuk körébe vonják bele. Tekintetbe kell vennünk, hogy a technikai és gazdasági emelkedés, nemkülönben a reálpolitikai érdekek tűlhajtása ép az elmúlt század utolsó harmadában oly nemzedéket nevelt, mely külsőleg meg bensöleg is nemcsak hogy távol áll attól a nemzedéktől, mely már a kor egyszerűbb viszonyainál fogva is könnyebben tudta élete czélját felfogni s épen ez okból egyszerű és szegényes életmódjába könnyebben bele tudott törődni, de távol áll másrészt attól a világot s a földi javakat megvető idealismustól is, mely az elmúlt század első felét nagy részben jellemzi. A mai kor nehéz küzdelmei közt, melyeket a népek és nemzetek gazdasági és politikai létükért folytatnak, s a melyeknek végkimenetele ma még bizonytalan, úgy látszik, a hasznos és gyakorlati dolgok háttérbe szorítanak minden szép és nemes után való törekvést. A tiszta és igaz tudománynak a túlbecsülése, mely tudomány egykoron önnön-magának szolgált czélul, visszahatást idézett elő a közvéleményben, melyet a valódi tudós szempontjából sajnálni lehet ugyan, de a melyet mindaddig, mig a tanításban tényleges részünk van, félre ismernünk nem szabad, s a melyet utóvégre, ha legalább az élet tényleges szükségletei előtt szemet nem hányunk, teljesen kárhoztatni sem fogunk. Szükkeblűségre és rövidlátásra vall, ha valaki mint tanító az emberi tevékenység ujabbkori, minden téren nyilvánuló óriási eredményei elől elzárkózik. Hisz a ki tanít, az az életnek tanít; már pedig a mai élet a multliQZ képest egészen más igényekke- lép az ember elé ; a nevelés pedig mindenkoron változásoknak, politikai és közgazdasági áramlatoknak volt kitéve, vezető szerepre soha és sehol sem méltatták.*)

Mindezek a tények a classikai nyelvek iskolai művelésének nem kedveznek, és első sorban jobban veszélyeztetik a görögöt mint a latint, miről hazánk középiskoláinak legujabbkori alakulása legjobb tanúbizonyságul szolgál. Utóbbi még mindig a törvénytudók kútforrásainak a nyelve, az orvosi rendeléseknek eddig még mindig nélkülözhetetlen eszköze, nyelvet továbbá a katholika egyháznak; oly nyelv, melyre még a félig művel ember is lépten nyomon utalva van, mely létjogosúltságát naponként még olyanok előtt is igazolja, kik értékét, elmeművelö erejét és fontosságát a művelődéstörténet mezején tagadják, vagy egyáltalában nem is sejtik. A görög ellenben már hazánk mivelödési viszonyaiból kifolyólag o5? ruom) i.iaxro; sem lép oly szembeötlő módon előtérbe, inkább olybá tii*) V. ö. Dettweiler, Baumeisters Handbuch der Erziehung u. Unterrichts). III. k. 4, s k. 1.