Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1899
13 nemüértőhöz, ki a akkordnak a hangnemét a számviszonyok tekintetbe vételével az összhangzattan általános törvényeire visszavezetni iparkodik, vagy a természettudóshoz, ki a természet productumát formális tulajdonságai alapján egybevetés útján megkülönbözteti s .rendszerbe hozza, jár el a grammatikus, mikor a nyelv bármely jelenségének vagy fordulatának az alakját megfejteni iparkodik, mely eredetét a nyelv lényegéből veszi és a mely, minthogy a nyelv gondolatokat, hoz kifejezésre, oly közel áll a logikai formákhoz. Hogy mennyire juttassuk érvényre a nyelvtanításnál a logikai abstraction arra csak úgy adhatnánk választ, ha e kérdést egy külön me- thodikai fejtegetés tárgyává tennók. Soha sem szabad azonban felejtenünk, hogy a grammatika tanítója is arra van hivatva, hogy tanítványait egy magasabb szellemi színvonalra emelje, azaz hogy őket logikai gondolkozásra vezesse. Hogy a tudomány és az iskola szükségletei közt fennálló conflictus hogyan kerüljön néha elintézésre, azt többnyire a tanítónak legjobb belátására kell bízni, mindenesetre azonban kívánatos, hogy módszere, mely tanításának a menetét meghatározza, egy az ifjúságra kiható formális jelentőséggel bírjon. A tanítás pedig annál inkább alakulhat ilyenformán, minthogy mindkét nyelvnek az anyaga, a latiné épúgy mint a görögé, tekintve annak két különböző oldalát, erre önként ajánlkozik. A latinban e tekintetben különösen a mondattani anyagnak a feldolgozása jöhet tekintetbe, a hol bőven alkalom nyílik arra, hogy tanítványaink a szavak és mondatok közt létező tárgyi, de különösen logikai vonatkozásoknak világos öntudatára ébredjenek. Ennek tanulmányozása szemmel látható módon és mégis fokozatosan emeli formális kiképeztetésüket. A mint az egyes szakaszokkal végeznek, tágul meg tisztul nézetük a tér viszonyait és idők vonatkozásait illetőleg, fölismerik az ok és okozat, eredmény és következmény, föltétel, lehetőség és szükségesség kategóriáinak lényegét. Itt csak röviden utalok az idők és módok tanára a latinban, a hol az önként kínálkozó és tanulóinkkal elsajátítandó nyelvanyag, tehát maga a nyelvi jelenség, melyet tanulniok kell, nem rideg dogmául szerepel csupán azért nem, mert megfejtését a gondolkodásban találjuk s így a tanuló is könnyen fogja fel. Következetes logikai keresztülvitel dolgában épen a latin időtan ritkítja párját a maga nemében. Csak kezébe kell adni a tanulónak Caesar müveinek akármely szakaszát, hogy ezen kiváló iró egyszerű, igazi urbánus stílusa alapján kimutathassuk, hogy a latinban az idők használatáról tulajdonképen nincs is más törvény mint az, melyet a tiszta és józan ész diktál nekik. Épúgy csak egyszerű meggondolásra vau szükségünk,
