Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1899
14 ha a coniunctivus használatára vonatkozólag akarjuk magunkat tájékoztatni, ha t. i. e módot, egyszerűen valamely föltételtől függő kijelentésnek, előbb önálló, független mondatokban tanuljuk ismerni és csak azután térünk át kapcsolatainak jellemzésére. Hogy a gondolkodás szigorúbb fegyelmezését a latin nyelv egyik érdeméül rójják fel, mindenki előtt tudva van, némelyek plane mondattanában alkalmazott logikát keresnek. Kétségbe von- hatlan az egész nyelvalkotmánynak a logikai alapja és szerkezete, miről mondattanának számos egyforma és ugyanazon nemű jelensége tesz tanúságot; ott a hol egyes esetekben a szabálytól eltérés mutatkozik, egy psychologiai momentumra akadunk, mely által a szabályszerűen mérlegelt gondolatok súlyegyenüket elvesztették. Hasonlót tapasztalunk a görög nyelvben, melynek hang- és alaktana jön itt különösen tekintetbe. A görög nyelv tanítására nézve igazán úttörő munkának mondhatnék Curtius 1852. megjelent grammatikáját. Curtiusnak különben egyéb e kívül kifejtett munkálkodásában is az volt a törekvése, hogy a nyelvi anyag feldolgozásában rendet és törvényszerűséget hozzon be. Ki akarta mutatni s némileg ki is mutatta, hogy a görög hangtan törvényei egy folytonos, szabályszem, tiszta elvek szerint végbemenő fejlődésnek a productumai. De a görög nyelv eme rendszeres felfogásának nagyban ellene szólnak a történeti grammatikának legujaübkori eredményei, úgyhogy eme előnyétől némileg meg is fosztották már. Mig ez a hangtörvényekuek kivétel nélkül való keresztülvitelét a nyelvben ki akarta mutatni, érzéke mindinkább fogékonyabb lelt a még mindig nagy számban burjánzó kivételek iránt, melyek magyarázatra szorultak. Ennek okát megtalálták egy psychologiai momentumban, mely eltérőleg a nyelvalkotmány eredeti szerkezetétől, sőt ezen is áttörve, új meg új hasonlóságokat, összefüggéseket s rendszereket hozott elő, és a mely századokon át működésben volt, mielőtt görög irodalmunk legrégibb müvei keletkeztek volna. Kiderült, hogy már a homerosi nyelvezetben a szabályosság és régiesség csak átszólagos. A dolog lényegére nézve a tudomány mai állása szerint az új grammatikusok iskolája minden téren győztes maradt, győzött az elv, melyet Y.-Cherbuliez-vel ezen szavakba foglalhatnánk össze: »Dans les langues, tout s’explique on par logique, ou par l’histoire, qui est une autre logique.« A dolgok ilyen fejleménye után az iskola is egy új feladat előtt áll, ha magasabb igényeihez képest a tudománynak a tanítást éltető befolyásától elzárkózni nem akar. Igaz ugyan, hogy a tudomány szabadon mozog, hogy egyedüli mintaképe, mely az embert ideális törekvésében vezeti, az
