Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1899

11

Hlyen a saját földjéből fakadt- alapigazságokból s azokból folyó bel- értékböl szedje philologiai tanításunk éltető erejét, s akkor a tanár nem lesz zavarban a módok és eszközök iránt, hogy hogyan adja elő és méltányolja a régiek culturáját, hogyan teszi termékenyítővé a tanításra az újabb nyomozások és kutatások eredményeit s didaktikára kiható módszerét a régiek irodalmi termékeinek magyarázatánál, szóval tárgya egész feldolgozásánál. A philologia, mely mint tudomány újabb időben nagy méreteket vett, erőssé s önállóvá ép úgy lett mint a többi tudományszakok, csak úgy gyakorolhat hatást a nemzet életére, ha azon kötelességeinek tudatára ébred, melyeket az összeséggel szemben teljesítenie kell; ezek pedig a nevelésnek a kötelességei, azpn tiszte és feladata, hogy az emberiség tökélyesbülésén fáradozzék. A gymnasium egészen eltévesztené czél- ját, ha egy külön iskolai philologia melegágyává válnék és a tudomány által neki bőven nyújtott anyagot »in usum Delphi ni« elrendezné, megnyirbálná. Külsőleg, úgymond Cauer,* lehetne még az iskola latinságára vonatkozólag bizonyos szabályszerűséget megállapítani, a melyről az élő nyelv mit sem tudott, hogy Cicerót nagy gondolkodó főnek és-okos államférfiúnak, Horatiust tovább is eszményi magaslaton -álló lantos költőnek és bölcsnek tartjuk, lehetséges, úgymond, az is, hogy a politikai fejlődésnél a közgazdasági tényezők hatalmi súlyát tekintetbe sem vesszük, csak azért, hogy legyenek typikus alakjaink, kiknek szereplését egyszerű, jó vagy rossz indító okok mozgatják. Ez egyideig eltarthat igy. De ezzel az űr még jobban tágul, a melynek áthidalása tulajdonképen egyik főfeladatunk volna, értjük azon idő között, melyet ifjúságunk az iskola falain belül és annak nagyobb része azokon kívül tölt. Ott ugyanis a családban és társadalomban, olvasás közben és a színházban nem maradnak ifjúink érintetlenül az új gondolkozásmód és az újabb tudomány befolyásától s igy nem szabad őket magukra hagynunk, hanem ki kell lépnünk velük s megmutatnunk nekik, hogy ennek a modern, mozgalmas és sokfelé szaggatott életnek a szálai távol esnek vissza a múltba, s hogy minden igazi tudományos evolutió közvetlenül az ókori, nevezetesen görög-római civili- satióhoz kapcsolódik. És ha azon tudomány, melynek tárgya épen az ókor, ma még kevesebb biztos eredményt, de annál több megoldást váró kérdést tud felmutatni, akkor valljuk be, hogy ez a tudomány is csak századának egyik hajtása, de azért jelenlegi állapotában is elég alkalmas eszköz arra, hogy benne és általa egy nemzedék növekedjék, melynek a valóság a teljesen tisztázott adatok és megállapodott viszonyok helyett egyelőre csak oly kérdések halmazát nyújtja, melyek megoldásukat csakis a jövőtől vár- * V. ö. Gramm. mii. c. 151. s a k. 1.