Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1899

eme virágát és palládiumát, egyúttal érzéket kelteni egy igazi, eredeti Horn erős vagy Sophokles iránt, akkor juthat abba a szerencsés helyzetbe is, hogy saját antik humanitással megtelt kebléből kiárad valami tanítványainak leikébe, úgyhogy ezek is fölismerik azt, hogy a legfőbb cultural mozgalmak egészen a legújabb időkig eredetüket s kezdeményezésüket azon bámulatos universalitásból veszik, melylyel e nemzet a tudomány és művészet összes nemeit átkarolni képes volt; de másrészt belátják ők is, hogy az ily nemes, erőteljes, harmonikus, minden komoly törekvés mellett örömteljes hittel folytatott népélettel való érintkezés csak áldás reá- jok, s elismerik majd azt is, hogy gazdag irodalmának alakjai és eszméi szemeiket felnyitották a jelenkori emberek s vezéreszméik megértésére. így tán sikerül nem ellenségeket, hanem barátokat nevelni a gymnasiumnak. Erre ok vetetlenül szükséges, hogy a görög tanárnak legyen ismerete a jelenkor politikai, társadalmi, irodalmi és művészeti mozgalmairól s azok rugóiról, hogy mintegy kapcsot keresve közöttük, vonatkozásba hozza ezeket az ókor culturális fejlődésével. S ha majd sikerül ilyenekben kideríteni az érintkezési pontokat, okulva ezeken, tanítványaiban is egy új természetes fejlődésnek egyengesse azután az útját.

Ismeretes a történeti események összehasonlító vizsgálódása szempontjából az analógia szerint való következtetés, mely módszerré kifejlődve hatalmas eszközül bizonyult be valamely magasabb eszme szolgálatában a paedagogia terén is. Vezérelvül ide igtatom Schillernek egyik szép mondását: »Die Beglaubigung des philosophischen Verstandes liegt in der Gleichförmigkeit und unveränderlichen Einheit der Naturgesetze und des menschlichen Gemüthes, welche Einheit Ursache ist, dass die Ereignisse des entferntesten Alterthums, unter dem Zusammenfluss ähnlicher Umstände von aussen, in den neuesten Zeitläufen wiederkehren. Die Methode nach der Analogie zu schliessen ist, wie überall, so auch in der Geschichte ein mächtiges Hiiifsmittel, aber sie muss durch einen erheblichen Zweck gerechtfertigt und mit eben so viel Vorsicht als Beurtheiluug in Ausübung gebracht werden.«*) Egy rövid kivonat abból a nagy feladatból, melyet a történeti jelenségek összehasonlító tudománya tűzött ki magának, arról a tág térről való, melyről egy másik szintoly finom történeti érzékkel bíró mesterünk a következőkép nyilatkozik (Thukydides) : »Ha valaki majd'a múltról hű képet akar alkotni s határozott njjmutatást óhajt a jövőre nézve, ha egykori emberi mivoltunkból kifolyólag ily és ezekhez hasonló esetek fordulnak elő, azt az itt közlőit történeti események ki fogják elégíteni,

rutvúfitvo. itev xcú de) loö/j£va,etogäv >, «Jrr) (piáig driinu'inon' /.

*) „Was heisst und zu welchem Ende studiert man Universalgeschichte?“ (Jenaer Antrittsrede vom Jahr 1789).