Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1895

10

sétöl nem halljuk a lehulló darabok dörejét. Szájról-szájra járahir: Zanthe s a görög- partok közti csendes vizekbe való menekülésre szól a parancs. S csakugyan, hajónk a nyílt vízből partfelé tart; majd irányt változtatva, egy nagy ívben Zanthénak nyugati és déli partját megkerülve, estefelé a keleti part közepe táján levő, Zanthe nevű révváros irányába jut. A parton nem kötünk ki, hanem az öböl közepén pihenő szökevény társakhoz csatlakozik piliegö hajónk s nyomban csörömpölve rohan le vasmacskája a tenger fenékre.

Szemben velünk fekszik »II fiore del Levante«ja az olasznak. A városnak parti házsora békésen pihen a Skopohegy északi tövén bekanyarodó öböl laposán; csak a hullámtörő kökoczkáit ostromló s magasan felföcscsenő tajték szegte lazur habok hirdetik, hogy a hullámot és szelet felfogó Zanthén túl a tenger még egyre háborog.

Készben az öböl lapos szárazából kiemelkedő halmon, részben pedig annak alján terül el a város.

A hegyek oldalán itt-ott elszórtan fekvő cziprusfa ligetek haragoszöld foltjaiból magánosán álló házak nyájas képe mosolyog ki. A képnek mintegy alaptonusát a Zanthe és a Görögország közt elterülő tenger hullámfodros sötétkékje képezi.

Zantheval szemben messze a tengerbe rúg ki Morcának Tornese nevű hegyfoka, tetejében hasonló nevű kasztellumával.

Este az ebédlő is népesebbé és élénkebbé vált, mert délben a terített asztaloknál csak egypáran jelentünk meg; mivel csak kevesen voltunk a kiválasztottak, kik a legnagyobb felkavarodás közepette is belső háborgás és libáczio nélkül daczoltunk a mindent elnyelő tengerrel.

Testiink-lelkünket felüditő alvás után, kora reggel a hajó gépének tompa dübörgése s hajónknak már szelidebb ringása megörvendeztetett azzal, hogy czélunk felé, bár a görög partokhoz terelve, kedvező szituáczióban utazunk.

Moreának kopár, csupán silány bokrokkal tarkított hegyes part- melléke, a félsziget belsejének magasratörő hegyeitől túlszárnyalva, érdekes panorámakép gyanánt vonul el classikus földre éhes szemeink előtt. Nem egy hófedte csúcs, szieraszerüen kicsipkézett gerincz s pittoreszk hegy alakulat ragadja meg figyelmünket.

A sort megnyitja a tisztes Erymanthus — most Olenos — felhőjárta, fehér peploszba burkolt ormaival. Tudjuk, hogy mytholó- giai vadkanénak élete páráját testéből Heraklesz vasmarka szorította ki.