Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1895

Nem messze e begy pátriárkától, délnyugatra terül el az ókor testben-lélekben egyaránt fönséges népének, a helléneknek verseny- küzdő tere: az Olimpia.

A partvonal egy-két nagyobb s több kisebb öblöt alkotva, szaggatottan, kanyarogva fut délnek. A legnagyobbak s legszebbek egyikét, a görög szabadságbarczban históriai nevezetességűvé vált navarinif, már a nap fény- és szinhatása mellett láttuk. Egyike a hatásosabb tájképeknek Navarin városa, öreg, düledező erőditvényeivel az öböl lapályos szárazán, körítve a háttérben hatalmas hegyvidéktől.

A part egyet kanyarodik; s ime, a tengerbe hirtelen kiszökellő földnyelven — chiesa la pietáu — s a rajt emelkedő komor monostoron akad meg a szemünk. A kopár vidék hangulatához, mely lelkűnkben is a szebb múlt emlékei révén elegikus húrokat rezdit meg

— felette illő. Bár Morea földjének kopárságáról, növénydisze fosz- tottságáról eleget olvastam : ennyire vigasztalannak, mintegy kiéltnek mégsem képzeltem. Csak egy-két város tömötten álló házaival s a hegyoldalakból innen-onnan kifehérlö házak, adnak némi élénkséget a tengermosta holt tetemnek.

Már alkonyodni kezd, mire szinről-szinre láthatjuk, a lakedemoniai anyáktól rettegett Taygetost. Az északkeleti égtájt bár egész délutánon át befogta felhőkbe elmosódott impozáns lánczolata:*) csak jó későn állt előttünk tisztán, élesen Morea földnyulványa — melyen tornyosul — s a hajósok réme, Matapan hegyfoka — melyben megszakad.

Matapan kiugró szikla csúcsa sokáig sötétlik ki a szemhatár esti ködein át Kréta felé igyekvő hajónk után.

Éjszaka kimentünk a hajó tatjába, hogy a tenger villogásában

— foszforeszkálásában — gyönyörködjünk. Egy a véglények — Protozoa — körébe tartozó, mikroskópos kicsinységü állatkának a tenger felszínén rajzó tömegei idézik elő e csodálatos tüneményt. Különösen a hajó csavarja által felkavart habban észlelhető jól a fehér fényben mintegy szikrázó viz.

Kréta szigetét elkerülve, január 12-én, vasárnap gyönyörű reggelre virradtunk. Az ablakon át bemosolygó ég kékje és a beözönlő napsugár kajütemből a födélzetre röpít, a hol teli tüdővel szívom magamba a tenger idegedző sós legét.

*) 2400 in. magas.