Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1895
9 Most és visszautazásunk alkalmával két-két óráig időzhettünk ilt s igy nyugodtan nézhettük meg a várost és partmellékét. Itt tűnt szemünkbe először a város környékén és kertjeiben szórványosan növő datolya pálma és a felül szétterült lombozatával nyitott ernyőre emlékeztető mandolafenyö — Pinus pinea. — A délszaki jelleget feltűnően emelik a kerteket beszegő hatalmas aga vek, nagy virágzati szárukkal. Egy kis közkertben japán kecskerágót — Evonymus japonicus —, chamaerops pálmát, aloét, jucát s egy a kasuarinához hasonló fát, — s a homokos tengerparton sósnövényeket — salicorniákat és salsolákat — láttam. A hajónkra felszállt szép számú utas közül Naville-t, a hires egyiptológust és genfi egyetemi tanárt, ki dr. Goldziehernek személyes ismerőse — volt szerencsénk közelebbről megismerhetni. Egy hónappal utóbb Felsö-Egyiptomban, a thebaei nekropoliszban fekvő der-el- bahrii templom romjai között — ahol jelenleg ö vezeti az ásatásokat — nagy előzékenységgel kalauzolt. Utunkat kedvező auspiciumok közt tovább folytatjuk. A hajóra szállt utasok között két arabot is fedeztünk fel s ezek közül az egyiket, egy alexandriai révkalauzt — »pilot« ot — sikerült este egy collegánknak, nagy kapacitálás után, a dohányzó szobába felcsalni. —- Természetes, csak dr. Goldzieher tudta öt szórakozni. Illedelmes magaviseletével és értelmes arcz mimikájával, daczára hogy köznép embere, valóban meglepett. Holnapra ö is jó időt jósolt. Tudománya azonban csütörtököt mondott, mert már éjjel nyugalmunkból felriasztott a hajó ingása és a szél erős dudolása. Másnap — január 10-én — a Jóniai tengerben, nem messze Zanthe szigetétől, tengeri zivatarba, valóságos szirokkó kellő közepébe kerültünk. — Száguldó felhőtömegek, zápor, égzengés és egymást érő villámütések staffageja kíséretében rohan ágaskodó paripaként hajónk, habszegélyzett hullám hegytarajról hegytarajra, sötéten örvénylő hullám völgyeken át. — Jobbra-balra az egész látóhatáron töméntelen, egymással parallel futó habsörényes hullámgerinczek rohannak egymás nyomában. A hajó harangjának érczes szava néha- néha átcsendül, mintegy távolból, az elemek orgona basszusán át. A fedélzeten szilárd korlátba kapaszkodva nézem e természeti spektákulumot, melynek arányai nagyság, szin-, fény-hatás és nagyszerűség dolgában egyre növekednek. Hajónkra lesújt a villám s eltöri a fő árbócz egyik kereszt karját; az égzengéstől s a gép dübörgő-
