Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1894
13 »Nagyméltóságú s Kőtisztelendő egyházkerületi elnökség! Nagyérdemű ünneplő közönség ! Szeretett nemes ifjúság! Midőn az előttünk lefolyt szép és magasztos ünnepély után, mely e díszes épületet rendeltetésének adta át, a tanévet, mint főiskolánk egyik alkatrészének ez idő szerinti vezetője, megnyitom, — a hála és öröm érzése tölti el szivemet, hogy tanúja lehettem e szép alkotásnak, melyben a múlt áldozatkészsége és a jelen nemes buzgalma nyújtanak egymásnak kezet. Közel negyedfél század története vonul el e pillanatban lelki szemeim előtt. — Látom, amint a korszellem, a reformatio szülte szellemi mozgalom megveti szerény alapját e mai nap virágzó intézetnek ; -— látom, amint a letűnt századok áldástalan vallási küzdelme alatt nem kifáradott, hanem inkább megedzett és megerősödött bitbuzgó férfiak : büszke családok sarjai, a föld egyszerű népe egymással vetélkedve hordják össze gazdag adományaikat s megtakarított filléreiket, hogy biztosítsák ez intézet fennállását; — látom nemes szívű nő alakjában a jótékonyság angyalát leszállani ez iskolára, hogy a tudományok kútfeje mellett ülő, anyagi gondokkal küzdő szegény tanuló ifjak homlokát felderítse ; látom ama komoly ifjút,*) ki egy egész nemzet gondjait veszi gyenge vállaira s a rokonlelkekkel egyesülve, az édes zengzetü, de elhagyatott, megvett magyar nyelv kimíveléséu fáradozik ; és látom a valódi genius által ihletett tanférfiak egész sorát, a kik tudtak lemondani, tűrni és nélkülözni a nemzeti kultúra szolgálatában, a kik fényt árasztottak magukra, fényt az intézetre, a kiknek szívből fakadó melegsége gyújtott és lelkesített s az elköltözött ősök helyébe támasztott lelkes hitbuzgó és tetterős nemzedéket, mely a reá maradott örökséget szentül megőrzi és öregbíti. S midőn pár hónappal ezelőtt az első romboló csákányütés az elébb csendes hajlék nyugalmát felzavarta, — midőn századok élő hitének ez emlékét, annyi ifjúi ábrándnak és lelkesedésnek megszentelt otthonát lassan-lassan összeomlani láttam, szívem elszorúlt s önkéntelenül felsóhajtottam: »az istenek elköltöztek.« — De íme a fájdalmat öröm váltja fel, a múlt nagyságán és dicsőségén merengő lélek a jelen lelkesedésében talál vigasztalót. — A régi, szerény »Aedes Musarum« helyén díszes, büszke ormu épület *) Kiss János költő s volt superintended, ki 1790. márcz. 20. néhány társával ogytttt a még ma is fennálló ifjúsági „Magyar társaság “-ot alapította.
