Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1894
14 áll. — Alma materünk díszben, fényben jelenik meg1, hogy a mi volt századokon át, az legyen megifjodva, megszépülve a jövőben is: a valódi műveltség kútfeje, a nemzeti öntudat s hazaszeretet ápolója és temploma a hitnek. — Az emberrel, mélyen tisztelt ünneplő közönség és szeretett ifjúság, a tudás vágya veleszületett. — Megismerni a természet és az emberi élet jelenségeit, felemelkedni az eszmék világába, hol a valóság ellentétei kiegyenlítődnek s az itt lenn töredékes harmonikus egészbe olvad és hol az emberi élet vezérlő fáklyái kigyuladnak: az embernek oly ösztöne, melynek kielégítésére a nemesebb lelkek mindenkor törekedtek. — A ki tehát a tudományok kútfejét az ember számára megnyitja, az az élet leggazdagabb, kincses házát tárja fel előtte, az az ember igazi lényegét juttatja érvényre, mely eszmélés önmagunkról és a világról. — És mégis az elme, mely gondolkodásával, értelmi működésével ismereteit megszerzi, egymagában véve csak félig tárja fel létünk titkát. A mi a megismert igazságot egyúttal életczéllá is teszi az a kedély világa, melyből a megismert iránt való lelkesedés fakad. A valódi műveltség azért mindenkor feltételezi a szív nemességét is; és a valódi nevelés sem a rideg fogalmak közlésében és elsajátításában, hanem a kedély melegének, az igazért való lelkesedésnek felébresztésében és ápolásában áll. Ily elvek vezérelték ezen intézetet eddig s fogják vezetni ezután is. Nevelni akarunk nem rideg értelem embereket, akik az igazság és jog diadalában hitüket elvesztették, akik fogalmaikat, meggyőződésüket a világ ítélete szerint ruhaként cserélik, akik a kötelességet csak addig ismerik, ameddig a haszon és kényszer hatása ér, — hanem oly férfiakat, akik háttérbe szorítva, félreismerve, sőt megalázva is a felismert igazság után indulnak: nevelni akarunk erkölcsi jellemeket. Sokan vélekednek úgy, hogy a szellemi javak, a tudomány vívmányai, valamint a művészetek, az általános emberi természetből fakadva, csak az emberiségnek képezhetik valódi tulajdonát, miért is azokat egyes nemzetek életének szükebb korlátái közé szorítani nem lehet. — De a történelem ennek ellenkezőjéről tesz bizonyságot, mert azt tanítja, hogy a szellemi javak mindenkor a nemzeti kultúra utján lettek az emberiség tulajdonává. — Az igazi nevelésnek azért a nemzeti jelleget és érdekeket sem szabad figyelmen kívül hagynia. Amint nem rideg tudóst, hanem az igazért lelkesülő tudóst, ügy
