Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1894
12 Az építési bizottság elnökének szavaira nagyméltóságu Szentmártom Badó Kálmán ur, valóságos belső titkos tanácsos, egyházkerü- rületi felügyelő felelt. Magvas, érdekes fordulatokban gazdag beszédében — melynek szószerint való szövegével, sajnos, nem rendelkezünk — hálás köszönetét mond egyházkerülete nevében a tanügyi kormánynak, melynek képviselőjét melegen üdvözli s mely hathatós anyagi pártolással az építkezés égető kérdésének megoldását lehetővé tette, — hálás köszönetét Sopron sz. kir. városa törvényhatóságának nagylelkű támo gátasáért, — köszönetét a soproni evang. gyülekezetnek, mely főiskolánknak századokon át szerető édesanyja volt. Méltányló elismeréssel emlékszik meg azok érdemeiről is, kik az építkezés foganatosításával megbizatván, közmegelégedésre oldották meg feladatukat, különösen az építési bizottság buzgó elnökének fáradhatlan s önzetlen munkásságáról. Hivatkozik az egyházkerületi főiskola dicső hagyományaira s nemes missziójára. A magyar Protestantismus s a hazafiság azonos fogalom, aki nem így gondolkodik» az egyházának korcsszülöttje, szónoknak nem hitfele. Mint. egykori növendéke az intézetnek kétszeres örömöt érez, hogy a megitjodott intézetet az egyházkerület nevében átveheti. — Nemes lelkesedéssel ajánlja a tanárok figyelmébe azon dicsó missió teljesítését, melynek szolgálatában áll intézetük, kifejezést adván a közóhajnak, hogy ugyanaz a hazafias s meleg vallásos szellem honoljon e hajlékban, mely a múltban, az anyagi korlátoltság és üldözés korában is, a lyceumnak tiszteletreméltó helyet biztosított a hazai közművelődés szolgálatában álló intézetek sorában. A zajos »éljen«-nel sokszor megszakított, szónoki hévvel előadott beszéd után az agg, föpásztor, fötisztelendö téthi Karsay Sándor püspök ur ő méltósága mondott szívből fakadó, meleg avató fohászt. Áldást könyörgött le a koronás királyra, a hazára, az egyházra, az intézetre, annak jóltevőire, tanáraira, ifjúságára. A megható imádság mint égi ámen hangzott a fópásztor reszkető ajkairól, viszhangot keltve az áhitatos szivekben, áldást árasztva a megindult gyülekezetre. Erre Gombocz Miklós főgymasiumi igazgató tolmácsolta az ünnepi hangulatot s utalva az uj iskolai év biztató kezdetére, a következő beszéddel fordult a nagyszámú hallgatósághoz :
