Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1890
14 legelső dolga volt jkönyvileg nyilvánítani köszönetét mindazoknak, kik egy vagy más alakban az örömnap sikerét biztosítani szíveskedtek. A lelkes és tanulságos momentumok közt lefolyó emlékünnep hatása alatt azt is elhatározta a tanári kar, hogy évi értesítőjébe lehetőleg részletes és lm leírást vesz fel az ünnepi eseményekről; Kapi Gyulának alkalmi szerzeményét, Kis János «Hajós éneké»-nek zenei szövegét szintén ide iktatja.*) Az emlékünnep mozzanatait, gyöngyös koszorúba tűzni a jegyző tiszte lett. Fölszedett-e minden gyöngyszemet, jó-e a füzésök, más ítélje meg. De ha a koszorú formája nem tökéletes, az bizonynyal a rendező kéz gyakorlatlanságán múlt. Menjen azért cselekedet számba a jó akarat! Sopron, 1891. jun. 2. Fejér Lajos, értek, jegyző. 3. Poszvék Sándor lyceumi igazgató beszéde az 1890. november 5-én Sopronban tartott Kis János-ünnepélyen, Két kedves, nyájas kép lebeg lelki szemeim előtt, midőn tanintézetünk nevében szivem mélyéből üdvözlöm a közelről s távolból összesereglett mélyen tisztelt közönséget. Hetek óta csüng rajta tekintetem ; fel-feltünik gondolatim világában nappal, meg-megjelenik álmaim ábrándkörében éjjel. S most, midőn itt állok, hogy tolmácsoljam az érzelmeket, melyeknek árja kebleinkben hullámzik, hangot adjak az ünnep jelentőségének, mely tágabb körben is meleg rokon- szenvet, nem várt érdeklődést ébresztett, — most, ez ünnepélyes pillanatban, e kettős kép egész lényemet tartja lebilincselve. Az egyik visszavarázsolja gyermekkorom boldog napjait. Ott, ősrégi belvárosunk egyik utcájában állott egy ház, — századok viharai vonultak el rozzant teteje felett, — végre teljesen elseperte az idő szele, egy köve sem maradt hírmondónak az utónemzedék számára. Ez ódon épület egyik dísztelen, igénytelen szobájában, ott látom a tiszteletreméltó, megtört testű, ifjú lelkű aggastyánt; kezemet fogva, fel- s alájár szobájában; szelíd arczvonása, biztató, enyelgő szava az elfogulatlan gyermeki szívben vonzalmat, bizalmat, szeretetet ébreszt, mig a közlemény, melyet a szavát leső Íródeáknak tollba mond, sej:) Nyomdai akadályok miatt nem volt felvehető.
