Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1886
23 Kismartonban f. é. ápril 26-án végelgyengülés folytán bekövetkezett elhunytát. A boldogultat, ki 41 évig lankadatlan buzgalommal munkálkodott a tanügy terén, 11 évig a selmeczi ev. lyceumban, 30 évig pedig a soproni ev. kerületi tanintézetekben, s kinek a soproni gymnasium s tanitóképezde, különösen ez utóbbinak megteremtése körül szerzett érdemeit nemcsak a dunántúli ev. egyházkerület teljes elismeréssel méltányolta s jegyzőkönyvileg is megörökitette hanem O Felsége, kegyelmes királyunk is a Ferencz József lovagrend keresztjével kitüntette (1. az 1883/4. évi értesitőt), az összes tanári kar, hálás tanítványainak s minden rendű s rangú tisztelőinek nagy száma meleg részvéttel kisérte az örök nyugalom helyére, hol nagytiszt. Brunner János soproni lelkész ur megható gyászbeszéde után a tanári kar nevében nagyt. Poszvék Sándor theol. dékán ur fenkölt szellemű, elragadó beszédben búcsúzott a teljes éltében eszményiek után törekvő és immár czélhoz jutott szeretett kartárstól s baráttól; a hálás tanítványok nevében pedig Kis Lajos képezdei növendék ékes és meleg szavakban adott kifejezést a boldogult iránti szeretet s kegyelet érzelmeinek. A mi az ifjúság tudományos törekvését s vallásos erkölcsi viseletét illeti a tanári kar megértve magasztos feladatának egész nagyságát oda törekedett, hogy a tanulók lelki tehetségeit tőle telhetőleg minden módon a józan paedagogía s didaktika elvei szerint összhangzatosan fejlessze, az ifjúságot öntevékenységre serkentse, tudományos ismeretei körét tágítsa s kedélyéletét is vallásos erkölcsi s hazafias irányban gondosan ápolja. A tanári kar rendesen két értekezletet tartott havonként, az egyiknek épen ezen fontos kérdések megbeszélése, a tanároknak úgy egyes tanulók, mint egész osztályokra nézve tett észrevételei s a netán tapasztalt hiányok s bajok elhárítása s orvoslása módja képezte a főtárgyát. És a tanárok törekvése nem volt gyümölcstelen. Ha bár előfordult ez évben is, hogy egyes tanulókat, sőt egész osztályt nagyobb szorgalomra s komolyabb illedelmesebb magaviseletre kellett igaz- gatóilag is inteni, a túlnyomó többség tudományos tekintetben tőle 1849-diki válságos időben igazgatói tapintatos eljárása mentette meg a lyceumot a vég pusztulástól. 1853. a dunántúli ev. egyházkerület hívta meg az újonnan szervezett soproni lyceum igazgatójául, s mint ilyen sokat fáradozott a nyilvánossági jognak visszaszerzése végett. Az . igazgatóságról lemondott 1860-ban, de mint gymnasiumi s képezdei tanár, 1869—1882-ig egyúttal mint képezdének igazgatója, folytatta áldásos működését 1883-ig, a midőn hanyatló egészsége tekintetéből a tanárságról is lemondván, kérte s megnyerte sok évi hűséges szolgálat által kiérdemelt nyugdíjaztatását. Ez óta családjával Kismartonban élt, hol egyik leánya Emma tanítónő az állami polgári iskolában. Netaláni sirversül a következő sorokat csatolja sajátkezűig irt önéletrajzához : Qui constans aliis vixit, sibi múlta negando, Denique non aliis, séd sibi mortuus est,
