Evangélikus egyházkerületi lyceum és tanitó-képezde, Sopron, 1883
Adatok az intézet történetéhez. A lefolyt tanév elején vala épen 25 éve, hogy tanitóképezdénk mai épületében, a gymnáziumtól elkülönített szervezettel s tanrendszerrel, mint önálló intézet, s mint a hitbuzgóság s a prot. névnevelés iránti lelkesedés örök emléke, ünnepélyesen megnyittatott. E körülmény teszi a most befejezett évet előttünk némiképen jubiláris évvé, s késztet bennünket arra, hogy ez alkalommal a rendes kereten túl a messzebb múltba is viszatekintsünk, felkeresve a bölcsőt, melyben intézetünket ringatták, s megfigyelve a gyermek első, önállóbb lépteit. Egy kerüleii tanítóképző-intézet eszméjét először 1826-ban a kemenesaljai esperesség gyűlésén, hangoztatták, a midőn Beliczay Jónás kemenes-hőgyészi lelkész azon iudit vány nyal lépett fel : bízassák meg soproni főtanoda egyik tanára a neveléstannak rendkívüli órákban való előadásával, a gyülekezet kántora pedig az orgonálás tanításával, hogy a tanítói pályára készülődő fiatal emberek némi szakképzettséggel hagyhassák el az intézetet. Az indítvány az egyházkerület elé vitetvén, az ige már 1829-ben testté lett, s Szabó József, főtanodai tanár, 200 forint fizetéssel a neveléstan, Pitroff, a gyülekezeti orgonista, 100 forint díjazással, a zene tanításával bízatott meg. íme, a mai tanítóképző-intézet csirája ! Azonban e csira csak lassan indult fejlődésnek, s az az 1853/4. tanév elején, a főtanoda teljes reorganisatiója alkalmával, még csak oly kezdetleges viszonyok közt áll előttünk, mint volt 24 évvel azelőtt. Az 1853-ban megválasztott uj lyceumi tanárok sorában ott találjuk azon férfiút is, kit az isteni gondviselés mai intézetünk megalapítójául jelöle ki, t. i. Pálfy J.-et. A theologia és „seminárium“ vezetése ő rá bízatott. „Ez utóbbiban (a semináriumban) — mondja Pálfy az egyházkerületi gyűlés elé terjesztett 1858-ik évi jelentésében, egy oly intézetet vettem át, mely tulajdonképen nem létezett, a mennyiben sem külön alapítvány, sem tantermek, sem tanerők, sem semmiféle készletek, egy rozzant zongorát s néhány írott kóta-darabot kivéve, nem léteztek számára, melyek egy ily intézetnél megkívántainak.“ Pálfy mindenekelőtt a meglevő intézményt igyekezett az adott határok között is, továbbfejleszteni. Mindjárt az első évben gondja volt arra, hogy a beiratkozott 9 növendék, a görög alól felmentetvén, a nevelés- és módszertanon kívül a katechisatióban s közönséges fejbeli számvetésben, valamint a zenében is kellőképen gyakoroltassák. A következő évben Pálfy a tanítóképzésnek már egész szervezetével lép fel, melyet az 1854/5. évi tudósitványban ő maga igy ad elő: A néptanítókat képező intézet három tanfolyamra oszlik, a) Az első tanfolyam két évig tart, s a növendékek az algym-
