Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1874
A tanoda történetére vonatkozó adatok Egy eseménydús idő folyt le tanodái életünkben az 18745 dili tanév lefolyásával, mely tanodánk történetében egy újabb időszakasznak tekinthető. Ború és derű váltotta ugyan tel egymást de ezen változatosságban is mindig hálákat adhattunk istennek, bogy a fájdalmasabb csapásokat végre niég is javunkra íorditotta. így fájdalommal hatotta át keblünket, hogy Tek. Berzsenyi Miklós felügyelő urunk előre haladott kora miatt fiatalabb vállaknak akarta a felügyelői terhet átengedni; de megvigasztaltattunk azáltal, hogy ilyen munkátbiró, buzgó vállakkal Mélt. Báró Pronay Dezső Urban áldottunk meg, ki az egyházkeiületi felügyelői székre megválasztatván, főtanodáok iránti meleg érdekeltségének mintegy elózálogát azáltal adta, hogy a jótevők sorában felemlitett nagylelkű adománynyal addig is megörvendeztette intézetünket, mig személyes látogatásával megtisztelhet benniiüket. De áldásteljesen kezdte meg működését az által is, hogy a lefolyt évben az ő első elnöklése alatt Bonyhádon tartott egyházkerületi gyűlésen végre teljesült a soproui tanári karnak egy régen táplált óhaja, hogy főtanodánk számára egy tanári nyugdíjalap biztosíttatott, mely a szolgálatra képtelenné vált tanároknak és elhalásuk után családjuk jövőjét biztosítja. Ezen nytudij intézet az 1875-ik év január 1 vei életbe is lépett annyiban, a mennyiben a tanári kar mindegyik tagja a nyugdijsza- bályokban meghatározott tagdíjnak havi részletekben leendő lefizetésére lekötelezte magát. A mennyiben ezen nyugdíj intézetnek életbe léptetése tanodánk életében egy nevezetes fordulópontot képez, annyiban ezen alapnak gyarapítására szolgáló fontos tényező gyanánt megemlítendő az 18ö4-dik junius 29-én maturált soproni tanulóknak fogadása Is, melynek folytán ők a múlt évi junius 29-én lefolyt tiz évnek emlék napján Sopronban összegyűltek, hogy nevezett napot megünnepeljék. Miképen lett ezen nap emlékezetessé és fontossá főtanodánkra nézve, arról szóljon a megjelent férfiak egyikének az igazgatósághoz későbben beküldött levele: Nagytiszteletü igazgató tanár ur, különösen tisztelt uram! Folyó 1874 ik év junius 29 én. — az ez előtt tiz évvel maturizált ifjaknak, illetőleg férfiaknak, találkozásuk volt Sopronban, tehát a legillőbb helyen, az „áldott anya“ ölé, hol gondosan dajliáltattak. — A viszontlátás öröme és a hálaérzetének késztő, nem mindennapi hatása alatt, kik jelen voltak, egyhangúlag indítványozták és elfogadták, hogy találkozási örömnapjukat, azzal teszik magokra nézve örömtelibbé és emlékezetesebbé, miszerint „a soproni tanári nyugdíjalapra“ az elvett jók fejében némi kis kamatot hoznak. Mert ha még oly nagy összeget juttatnánk is, a köztük elosztott szellemi tőke nagyságához mérten még is csak némi csekélység lenne az. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindegyünkben nagy szellemi tőke fekszik, — ez részemről szerénytelenség volna, mert lehet, hogy a legnagyobb résznél közülünk a kiosztott talentum ma is elásott kincsként gyümölcsözetlenül hever, Minek megint nem a talentum osztogatói, de a sáfár maga, ki a rábizottat megnyerte — marad mindig a száualomra méltó ok. — Miután én is az ott megjelent 12 volt tanítvány egyike voltam, legfőbb kötelességemnek ismerem indítványomat, illetőleg fogadásomat, ezennel tiszteletteljesen beváltani. - Az összeg, melyet a fentebbi czélra ide mellékelve küldök, tesz 20 ttot. Ezen felyül a deáksegéiyző egyletnek, melynek létrehozásán tanuló koromban egész odaadással fáradtam 2 ttot. Fogadja N igytiszteletű ur, e csekély adományt, nem'mint áldozatot, hanem mint a szigoiu kötelességszeretetből jött hozományt. — Többire s a t. Lovász-Patonán 1874 ik nov. 3-án hálás tanitványok Bognár Eudre lelkész. — A nevezett emléknapon összegyűltek a következők voltak: Ajkay Gyula szolgabiró, Beliczay Gyula ügyvéd, Binder János ügyvéd, Bognár Eudre lelkész, Dóczy Lajos kütügymiuisteri titkár és m. k. tanácsos, — Hrabovszky Sándor husszár
