Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1858
a 2. Ankunft in Cons tan tin Opel. Also zog Ernst der Gute In fröhlichen Muthe, Zu Constantinopel in die Stadt, Da fand er Hilf und Rath, An den kaiserlichen Herren, Der ihn mit grossen Ehren, Ehvor in seinen Landen hätt Und auch noch williglich thät, Man schafft ihm gute Pflege hie, Beides spat’ unde frühe, Auch pflog man sein Gefolge wohl, Als man gute Freunde pflegen soll. Ihn behielt der Kaiser hehr Sechs Wochen oder mehr Bis dass eine Schiffung käme, Die ihm eben gezäme: (Th. A. Rixner után.) E korszak irodalmi termékeit tartalmukra nézve méltán feloszthatjuk: a) pogány regék — s mondákra; b) bibliai fordításokra s vallásos költeményekre; s végre c) történelmi énekekre s hőskölteményekre. A nyelv és vers, mint láttuk, sok helyen hiányos, költői szépség s hangzatosság nélküli. A vers — nemre nézve valamely meghatározott mértéket nem találunk; a versszakok többnyire négy versből alakíttattak, úgy hogy két két sor rímbe végződött. II. Korszak (középkor). JY Ueforniatióig; 1534. Ezen időben a német irodalomra újkorszak derült fel; mert III. Konrád Hohenstaufen családbóli császár alatt a finomabb s hangzatosb sváb vagy alemanni szóejtés (közép felsőnémetnyelv XII.—XIV. századig) az egész műveltebb német honban udvari s Írói nyelvvé vált, mihez még a lovagirend felvirágzása is járult; mert 109ö-ban keletkeztek a keresztes hadjáratok, melyekben egy ábrándos eszmeért ugyan ezren áldozták fel éltüket, de más részről az ismeretek és az érzelmek épen ezek által nyertek nagyszerű kiterjedséget; továbbá a némethon anyagi jólétének emelkedése és a szomszéd frank költőknek (Troubadour; felserkentö példái mind annyi rugói valának a költői szellem kifejlesztésének oly annyira, hogy a förendüek között is nem csekély számú költők szerelmi dalnokok (Minnesänger) nevezet alatt keletkeztek, kik közül VI. Henrik és IV. Konrád császárok, Cseh Venczel, Brandenburgi Otto, János brabanti herczeg, Henrik meiseni határgróf, Henrik anhalti herczeg s. a. t. említendők. De legkitűnőbb volt a költészet II. Fridrik császár alatt, minthogy nem csak a lantos és hősi költészetben, hanem jelesb tankölteményekben, kiváltképen mesékben s közmondásokban is kísérletek jó sikerrel tétettek. — E kor költészeti iránya mellett a szónoklat majd nem egészen elhanyagoltatott. II. Fridrik halálával a keresztes hadjáratok német honra nézve megszűnvén, az általok nevelt lovagiszellem durva ököljoggá fajult, s igy ezen nemesb szellemmel a lantos költészet is annál inkább hanyatlani kezde, minél kevésbé részesült már a hatalmasok pártfogásában. A fejedelmek udvaránál a lantosköltöket udvari bolondok váltották fel; s miután a városokban minden mesterség kivétel nélkül testületekre s czéhekre fel vala osztva, a még megmaradt, — tekintélyben s erőben megfogyatkozott — költők is czéhet képeztek, és „Mesterénekéseknek6' (Meistersänger) neveztettek, kiknek tulajdon iskoláik valának, és mint a többi czéhek külön szabályokkal, ^szabadalmakkal s meghatározott gyűlésekkel bírtak főleg Mainz, Nürnberg, és Strassburg városaiban. 2
