Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1858

íi

h) Muspilliból: sin tac piqueme daz er (tówi) an seal.

Uuanta sár siti diu séla in den sind arhevit, enti si den lihhamun likkan läzzit, so quimit ein heri fona himilzungalon, das andar fona pehhe; dar págant siu umpi.

Sorgen mac diu séla unzi diu suona argét, za uuederemo herie si gihalot uuerde; uuanta ipu sia das satanazses kifindi kiuuinnit; daz Icitit sia sär dar iru leid uuirdit, in fuir enti in finstri; dazi ist rehto virinlih ding.

(Goedeke deutsche Dichtung.)

A IX. századból valók a bibliai fordítások, melyek „evangelien harmonie“ nevezet alatt ismeretesek, a Jézus történetét születésétől kezdve mennybemeneteleig tartalmazzák; és pedig az alsónémethoni vagy is a Heliand, (Heiland Messias) melyet kegyes Lajos parancsára egy szász paraszt hőskölteményformában 830. körülírt. Továbbá Ottfried (Weissenburgi szerzetes Holsatiaban 870-körül) által ófelsőnémet nyelven költészeti modorban „Krist“ czim alatt 5. könyvben irt szentirási története.

Példa Otfriedből:

Thö sprah sancta maria thaz siu zi huge habéta, si was sih blidenti bi thaz árunti.

Nű seal geistminér mit sélu gifuagtér mit lidin lichamen druhtinan diuren.

Ih frawön druhtine allé dagá miné frew ih mih in muate Gőte heilante.

Want er ót muati in mir was scouónti; nű sáligönt mih allé worolt io bi manne.

A világi nyelmaradványok közöl nevezetes: a normannokról irt „Lajos avagy győzelmi ének III. Lajos tiszteletére“, valószínűleg Hukbold szerzetestől (930.); továbbá „Ruodlieb“ mely a XI. század elején hihetőleg egy tegernseei zárdabeli szerzetestől eredeti. Tartalma: egy nemes vitéz (Ruodlieb) hosszabb ideig az aegyplomi királynál hasznos szolgálatot teve, annyálól haza hivattatva, a király szabad választására hagyta jutalmául bölcse- séget vagy kincseket kívánni. Ruodlieb bölcseséget választott, mire a király 12. tanítót rendelt melléje, kik őt a böl- cseségbe felavatták. De a király azon felül nagy kincsesei is megajándékozta őtet, mely két kenyérben el volt rejtve.

Mutatvány Lajos énekéből:

Einan kuning uueiz ih, Heizsit her Hluduig

Ther gerno gode thionot; Ih uueiz her irnos lonot. Kind uuarth her faterlos, Thes uuarthimo sár buoz;

Holoda inán truhtin, Magaczogo uuarth her sin. Gab her imo dugiti, Fronisc githigini,

Stual hier in Vrankon; so bruche her es lango. Thaz gedeilder thanne sár mit Karlemanne,

Bruoder sinemo, Thia czala uunniono.

So thaz uunth al gendiot, Koron uuolda sin got,

Ob her arbeidi So iung tholon mahti;

Lietz her heidine man Obar seo lidan,