Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1858
5 A többi German népek regéi, melyeket Eginhard szerint Nagy Károly összegyűjtött, eredeti alakúkban az időnek mostohasága által elvesztek, csak némelyeket tartott fenn Jornandes a Gothok történetében, és Warne- friedi Pál (Paulus Diaconus) a Longobardok, nevezetesen Alboin király történetében. A német szóejtésnek legrégibb, még nagyobb töredékben fenmaradt nyelvemléke: a bibliának fordítása Goth nyelven Ulfilastól. Ez 360 — 380 a keresztény Gothok püspöke volt Moesiaban (mai oláhorszag, Valachia), ki egyszersmind a gothbetüknek s Írásnak, ha nem is feltalálója, legalább tökélyesítője vala. E ritka irodalmi kincs, mely a XVI. század végefelé a Werdeni apátságban Arnoldus Mercator a IV. Vilmos hasseni határgróf mérnöke által felfedeztetett, s későbben Prágába került, honnan e Városnak a Svédek által történt bevétele után Gróf Königsmark 1648 Svédhonba vitte, hol még mai napig az Upsalai könyvtárban „ezüst codex“ nevezet alatt őriztetik; — 1818-ban Bobbio lombardiai zárdában Mai bibornok, és gróf Castiglioni — Pál apostol leveleit goth fordításban szinte Ulfilástól fedezték fői. Az ó testamentom fordításából csak néhány sor fordult még eddig elő. A goth nyelvnek közelebbi megismertetésére mutatványúl felhozzuk az e nyelvben irt Mi atyán kot, mely igy hangzik: „Atta unsar thu in himina, weihnai namo thein, Qui mai thiudinassus theins. Wairthai Wilja theins swe in himina iah ana airthai; hlaif unsarana thana sinteinan gif uns himmadaga. Jah aflet uns tliatei skulans sijaima swaswe jah weis alletam thaim skulam unsaraim. Jah ni briggais uns in fraistubnjai ak lausei uns af tham- ma ubilin. Unté theina ist thiudangardi jah mahts jah Wulhus in aiwins. Amen.“ Az ó felsönémet nyelven irt legrégibb irodalmi emlékek: a szentirási értelmezések gyűjteménye (Glossen- Sammlung) Rabanus Maurustól (Mainzi érsek + 856); Isidor által latinnyelven Jézus szüleléséről szerkesztett irományainak egy ismeretlen (névtelen) franktól készített fordítása; nem különben a szent Benedek rendszabályainak Kero szerzetes által történt fordítása, mind a ketlő a VII. vagy a VIII. századból. Bonifacius (Winfried, Wessex Angolhonból, 719 — 754) a keresztény vallásnak a közép némethonbani behozatala, s elterjesztése által nagy érdemeket szerze magának, és az írás s kivált a szépmesterségek és a tudományok iránti szeretetet terjeszteni igyekezett. A VIII. és IX. századból két keresztény költeményt bírunk t. i. a Wessobrunni imát, mely a Wessobrunni zárdában (bajorhonban) fedeztetettfel, tartalma: a világ teremtése, és egy ima erényért; a másik „Muspilli“ vagy is az utolsó ítélet; tartalma ugyan keresztényi, de pogány utóhangzattal; mert nem csak a czime Muspilli (Mispilli Állfadurnak lakhelye, tüzvilágot jelent) a német mythologiából vétetett, hanem Elias ’s An- tikrisztus is úgy iratnak le mint a német pogányságban Thor s $urtr. Olvasmányi példák; a) a Wessobrunni imából: Dat gafregin ih mit firahim firiuuizzo meista, Dat erő ni uuas, noh ufhimil (noh aha), noh paum noh pereg ni uuas (noh prunno) ni (spranc), noh heinig (sterno ni cleiz) noh sunna ni scein, noh manó ni liuhta, noh der mareoseo: Do dar niuuiht ni uuas, enteo ni uuenteo, enti do uuas der eino almahtico cot, manno miltisto, enti dar uuarun auh manake mit inán coollihhe geista enti cot heilac. Cot almantico, du himil enti erda gauuorahtos, enti du mannun so manac coot forgapi: forgip mir in dino ganada rehta galaupa enti cotan uuilleon, uuistom enti spahida, enti craft tiuflun za uuidarstanne enti arc za piuuisanne enti dinan uuilleon za gauurchanne.
