Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1858
12 Ugyan a felső német, nyelven (hochdeutsch) Sprechen sollt ihr: „schön willkommenI“ Der euch Neues bringet, das bin ich. Alles was ihr habt vernommen, Das ist ganz ein Wind: nun fraget mich Dank sollt ihr erzeigen: Wird mein Lohn auch gut, Sag’ ich leicht noch Manches, was euch lieblich thut, Welchen Lohn mögt ihr mir reichen? Ich will deutschen Frauen sagen Solch ein Lied, dasz desto basz Aller Welt sie soll’n behagen: Unbezahlt sing’ ich das. Wollt ihr mich belohnen, Lacht mich freundlich an: Wenn ich eure Gunst gewann, Nimmer begehr’ ich dann Kränze und Kronen. Viele Länder hab’ ich gesehen Und das allerbeste drinn, Doch nie soll mir’s Wohlergehen Könnte ich je mein Herz bringen dahin, Dasz ihm wollte wohl gefallen Fremder Sitt’ und Sinn. Was hätt’ ich vom Lügen für Gewinn? Deutsche Zucht geht vor in Allen. Von der Elbe bis zum Rhein Und bis in das Ungarland, Da mögen die besten Weiber wohl sein Die man je auf Erden fand Kann mein Auge schauen Was ist gut und schön, So schwör’ ich, nie hab’ ich wo anders gesehen Holdere, keuschere, treuere Frauen! Deutsche Männer sind wohl gezogen Die Weiber sind wie Engel schön; Wer sie schilt, der ist betrogen, Oder hat sie nie gesehen, Tugend und reine Minne, Wer die suchen will, Der komme nach Deutschland, da findet er viel! Lange müsse ich leben darinne! (Lüben.) A hősköltemények között első helyet foglal az úgy nevezett „Nibelungen“ ének. Ez mint nemzeti hösköltemény tárgyra nézve nagyszerű, belértéke kitűnő, de nyelve szegény, a versek s rímek hiányosak, alakja durva s műveletlen. Tartalma következő: Alsónémethoni Siegfried fényes kísérettel Wormsba jő Gunther burgundi király nővérének Kriemhildnek kezét megkérendő. Érkezésekor Hagen Gunther hübére Siegfried előbbi hőstetteit elbeszéli, miszerint t. i. ez a nibelungeni tőrpnemzetet legyőzte, nagy kincsnek (Nibelungenhort) és egy oly öltöny birtokába jutott, melyben magát láthatlanná teheti, és tizenkét férfiúnak erejével bir; továbbá egy sárkányt megölt, ennek zsírjával s vérével testét bekenvén, azt sérthetlenné tette. Nem sokára Gunther Islandi Brunehil- det, ki rendkívüli erővel birt, nőül akará venni; Gunther Siegfried segítségével csakugyan Brunehildet elnyerte, mire Siegfried is Kriemehildet nőül veszi. Néhány év múlva Siegfried s Kriemehild rokonaikat Wormsban meglátogatják, mely alkalommal a templomjáratnál a két királynő közt férjeik elsőbbségén vita támadott, melynek következtében Brunehild Siegfriedet Hagen által megölette, a nibelungeni kincset a király bele egyezésével Wormsba hozatta, és, nehogy azt Kriemehild férje meggyilkoltatásának megboszúlására felhasználhassa a Rajnába dobatta. — Tizenhárom év múlva Attila (Etzel) a hunnok hatalmas királya bechlareni Rüdiger Osztrák határgróf által Kriemehild kezét megkérette; ez, hogy férje gyilkosain bosszút állhasson, Attila kérésének engedett, és neje lön. — Nem sokára Budán, hová Gunther nejével s Hagennel látogatás kedvéért jöttek a régi ellenségeskedés nyílt harczra kitört, melyben Dietrich, ki Amelungeneivel Attila udvaránál mulatott, Hagent s Gunthert elfogta, és kötözve Krie- mehildhez vezette. Ez testvérét megölette, és véres fejét Hagenhez vitte, mire szinte ennek is Siegfried kardjával fejét levágta. Kriemehildnek ezen kegyetlen tette miatt az öreg Hildebrand annyira felbőszült, hogy a királynét megölte. Csak hárman maradtak életben: Attila, Dietrich, és Hildebrand, kik hőseiknek elestét gyászolák, mi egy íóldalékban (Not) íratott le. E hőskölteményből mutatványúl szolgáljon Kriemehild álmának leírása: Ez troumde Kriemehilte in tugenden der sie flac, wie sie einen valken wilden züge manegen tac,
