Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1857
27 masak sorából kiléptek, hol találunk az egész világon míveltséget? Egyeseknél igen gyakran ugyan, ha a hellen és római Írókkal megismerkedtek, — de egyetemleg sehol sem, minthogy a pogány és keresztény vallás közti világharcz a hellen Írók míveit, melyeknek legnagyobb része az előtt nem annyira papír tekercsekben, mint inkább az egész népnek szájában forgott, a nyilványos életből kiszorította. Beszélték ugyan a hellen nyelvet még most is, és pedig általánosan, de irodalmának míveit csak egyesek ismerték, azért tudományos és mívelt emberek csak egyesek voltak, az általános míveltség pedig mind mind jobban hanyatlott. Byzancz bukása után pedig a hellen tudósok kénytelenek voltak a míveltség születése helyéről kivándorolni és nyűgöt télé menedékhelyet keresni. Elmentek Olaszhonba s velek kiköltözött keletről a míveltség is és letelepedett rokonfajuknál, Aeneas utódinál. És alig ismerkedtek meg ezek a hellen irodalommal, s azonnal felmerültek Ariosto, Boccaccio, Dante, Petrarca, Tasso, azon még most is annyira bámult férfiak, kikhez hasonlókat Olaszhon többé szülni nem bír. És miért? Mert nem soká bírta Olaszhon ezen míveltséget, mivel a hellenek irodalmának ismeretét nem állandóan tette a tudományosság közbirtokává, hanem inkább a már romlott latin nyelvhez ragaszkodott és sok más egyébhez, a mi ennek kíséretében állott. Elköltözött tehát ő tőlük is a míveltség és éjszak felé fordult, a hol a hellen irodalom nemcsak vendégszeretettel fogadtatott, hanem meg is honoséit, úgy hogy ezen idő óta, úgy mint egykor Rómában, az már nem tarthatta magát tudományosan mívelt férfiúnak, a ki a hellen Írók míveiben jártas nem volt. Mely üdvösen hatott pedig ezen némethoni míveltség az egész emberi nemzet boldogítására, az látjuk oly férfiaknak működéséről , mint egy Reuchlin és Erasmus, kik Luther és Melanchton állítása szerint is épen a hellen irodalom isméretének terjesztése által élesztették íel azon világosságot, mely a középkorban véka ala tt tartatott, most pedig gyertyatartóra tétetett, hogy minden embernek világítson. Igen, az eltemetett keresztény vallás jobb szelleme nem lát napvilágot, nincs most protestantismus, ha a hellen irodalom jeles míveivel a világ közelebbről meg nem ismerkedik. Azóta sajátja lett a hellen nyelv a protestanstismusnak, annak jobb geniusa, mely még mindig sok a setéiben tévedő lelkeket körünkbe vezet, és mely támassza vallásos isméretünknek, úgy annyira, hogy kiküszöbölése folytán attól kell tartanunk, hogy elleneinknek zsákmányul esünk. Hogy Némethonnak ezen példája más országokra is jótékony an hatott, azt leginkább láthatjuk, ha Angolhonra tekintünk, azon Angolhonra, melynek fiait a gyakorlati életre legalkalmasabbaknak tartja a világ, kik úgy látszik, mintha csak anyagi emberek volnának, és csak azt becsülnék, minek tényleges hasznát vehetik. Ezek nem csak, a mint a tudományosság utáni vágy bennök felébredt kezdtek nagy buzgósággal a hellen irodalommal foglalkozni, hanem annyira megkedvelték, hogy a latin nyelvet egészen háttérbe szorították. A Gym- nasiumokban és az Egyetemeken, még most is, nem csak főtárgya a tanulmányozásnak a hellen irodalom, hanem több tudományokat is, mint a bölcsészetet Aristoteles, a. mértani Eyclides szerint tanítják. Ennek következtében annyira elterjedt nálok a hellen nyelvnek és irodalmának ismérete, mint máshol a latin nyelvé. S ha volt idő, mikor hazánkban nők is találkoztak, kik a latin nyelvet beszélték, Angolhon is tud a hellen nyelvre hasonlót felmutatni, Milton leányai a hellen nyelvet jól értvén. így tehát Angolhon bármelyik tudósa felől is, ki Gymnasiumon vagy Egyetemen megfordult, már előre fel lehet tenni, hogy a hellénben jártas; mert ott legalább is annyira viszik, hogy középszerű verset tudnak készíteni. Vallyon tehetné-e azt azon praktikus nép, mely annyi fontosságot helyheztet a természet-, mü-, szám-, mér-, s vegytani tudományokba, ha ezen rendszernek üdvös hatását nem tapasztalta volna ? Kételkedtek ugyan már magok is ezen eljárásuk okszerűségében; de a megváltoztatási kísérletek, mellyeket mint például Rugby-ben a hires nevelő Arnold tett, azt mutatták, hogy ezen tanítási rendszer oly üdvös, hogy maga Arnold, ezen változtatás indítványozója és megkísérlője, élete vége felé a régihez ismét visszatért. Ha pedig ezen csudálkozunk és az észszerű okoskodásnak hinni nem akarunk, tekintsünk gyakorlatuk sikerére, mely nem csak a bölcsézetben és költészetben oly férfiakat mutat fel, kikkel más országbelinek nehéz versenyezni, hanem oly államférfiakat is, minők egy Pitt, Fox, Burke , Sheridan, Brougham, Canning s. t e. s akkor mondjuk meg, hol van azon nevelő- és tanrendszer, mely ezeknél külömb férfiakat nevel. Más képet látunk Franczhonban. Már N. Károly volt ugyan az, ki a hellen irodalomnak oly menhelyet nyitott országában, hogy azt maga is megtanúlta; még jobban terjesztette azt későbben első Ferencs, *
