Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1856
10 mot (a téritök közt) alszanak, ez idő alatt keveset lélekzenek, kevés égő anyagokat fogyasztanak, kevés testrészeket használnak fel s tehát képesek a szó tellyes értelmében tulajdon zsirjokból élni. Az olasz a németet s angolt falánk embernek csúfolja, ezek pedig a sarki vidékek lakóit csudálják, kik naponta 10 font húst esznek s a halzsirt olly nagyon becsülik, hogy hitük szerint a boldogultak a paradicsomban egész nap halzsirt isznak. Mennél hidegebb a külső lég, annál több tüzelő szerre van a testnek szüksége. Télen tehát többet eszünk mint nyáron, s ha mi olly nagy hidegben vadászattal s halászattal foglalkoznánk mint a kamtsadálok, hát szinte úgy megennök ama nagy husmennyisógeket, a fagyugyertyákat, szinte úgy meginnók a halzsirt, mii t ők (Liebig). Ellenkezőleg az angol Indiában, Jamaika szigetén sajnálva érzi, miszerint jó étvágya, mely- lyel ködös hazájában birt, mindinkább csökken, s a legerősebb ingerlő anyagokhoz fog, hogy szokása szerint jóllakhassék; de teste nem képes a bevett anyagokat felhasználni, mivel a térítői nap tikkasztó melege lehetetlenné teszi a gyorsabb lélekzést. Illy esetben a szer feletti széneny a test szövetei közt zsir alakjában le- rakatik. Azért a hizlalandó háziállatokat elzárjuk, hogy kevés mozgást tehessenek, mivel a zsirképzés mindég csak éleny hiányának következménye, s a szalonna szorosan véve kóranyag. Továbbá nem nehezen magyarázható, mért szorul a vadász, a ragadozó állat olly sok táplálékra. Tápanyaga igen szegény zsírban, lé- lekzési anyagokban, sokat kell tehát ennie, hogy abból elegendő legenynélküli anyagot elválaszthasson, és hogy megint ezt tehesse szüksége van sok mozgásra, fáradozásra, s nem külömben nagy térre, mellyen ural- kodhatik. A keletindiai népek, mellyek kiválólag csak rissel, Bánánnal élnek vagy ir honnak ér hazánk felső megyéinek azon szánandó lakói, kik nagyobbrészt, vagy sok esetben csupán csak burgonyával elégíthetik ki az unszoló gyomor követeléseit, mellyben kevés legenytartalmu alkatrész van (a risben 3%% proteinest, 5°/0 viz és 91 V2°/o legenynélküli anyag, a burgonyában 72%% v'z; 2% protein test és 25*/,% legenynélküli anyag van), — ezt a hiányt szinte a táplálék nagy mennyiségével kéntelenek pótolni. — Nem csak szokásnak, vagy Ízlés dolgának, hanem szükségnek is fogjuk most elismerni, hogy házi asszonyaink a zöld salátát tojással díszítik, a rist téjjél főzik s. a. t. s tudományilag is helyesnek kell elismernünk ama latin közbeszédet: „caseus et panis sunt optima fercula sanis“ — mert mindenik esetben tápszer és lélekzési szer van egyesítve. S csudál- kozhatunk e még most a szeszes italok nagy elterjedésén? Mondhatunk e átkot rájok, mint némellyek túlbuzgóságukban tesznek, megfelejtkezvén ama minden tekintetben fennálló szabályról: „abusus non tollit usum“. A merre csak az emberi nem elterjedt, a miveltség legfelsőbb és legalsóbb rétegeiben, mindenütt találunk vala- melly kedvenc szeszes italt. A nemes szőlőt Móses I. k. 9 r. 20 szerint már Nóe ültette, a görögök s rómaiaknál a bornak külön istene volt, s Dionysos innepei s a bachanaliák legfényesebb innepek voltak s a farsangnak neve alatt a keresztény világba is felvétettek. Anaereon, Horác, Schiller s Goethe nem átallották öt magasztalni énekeikben, s nékünk is volt Anacreonunk Petőfiben, s bírjuk a bordalok legeslegdicsöbbikét halhatatlan Vörösmartynk Fóti dalában. Nincs tán egy nép sem, melly valami szeszes italban nem lelné örömét élvezetét, az égetett italokat ide nem értvén. A magyar, franczia, olasz, spanyol s déli némethoni borának tűz árját, az éjszak némethoni sörének jóságát, az austriai almából készitett ,,3íber“ -jének kellemes hűtő savanyát magasztalja; a Sierra völgyeinek lakója igen megtisztelni akarván vendégét, a Chica mascadával kínálja, olly szeszes itallal, melly úgy készül, hogy az egész család körben összeül, kukorica szemeket rágicsál, s mindent egy edénybe összegyűjt, hol meleg vízzel kevertetik, hogy forrásba által mennyen. A krimai tatárok, arabok és abyssiniaiak a poa abyssinica magvaiból készítik a Bouza-t, Himalaya déli lejtőjén kölesből (Eleusine co- racana) a Murwa-t készítik, az oroszok kedvenc itala, a „Quasz,“ melly rozs vagy árpalisztböl készül; az arabok s törökök a ló tejéből készitett itallal élnek, az indiai sziget tenger lakosi a gomutus pálma (Borassus Gomutus), Indiában az ernyöpálma (Borassus flabelliformis), Afrikában a dátoly pálma (Phoenis dactylifera) és olajpálma (Eheis guineensis) s mindenütt, a hol csak terem, a kokoszpálma (Cocos nucifera) nedvéből készítenek jó izü bort; a rabnegerek a czukornádból készitett bort becsülik, Mexikóban az Agave americana virág nyeléből csapolnak bornedvet, és igy minden népnek van szeszes itala, mellyben élete gondjait, a jelen nyomorait elfeledni s magát egy szebb lét tündér képeivel körülvarázsolni iparkodik. — Mind ezek nem tápszerek, de mégis használnak Skz által, hogy a vérben eleinte eczetsavvá s vízzé, azután szénsavvá s vízzé változván, az élenynek anyagot szolgáltatnak azt égésre s az eszközük, hogy a bevett tápanyagok s a testnek zsírja nem emésztetnek fel olly gyorsan Moleschott azért a szeszes italokat a test takarékpénztárának nevezi, mellyre különösen a munkás nép, melly nem mindég képes nehéz munkájával arányos mennyiségű s jóságu
