Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1947

4

A reformkorszakban nálunk az örök magyar lélek szólal meg örök emberi nyelven a nevelési elvektől kezdve a politikán, műveltségen keresztül az élet minden vonalán. Széchenyit ősi faj és hazaszeretete indítja el a reformok útján, vallásos mélysége segíti át a,z akadályokon, hogy honfitársai hibáit nyesegesse, die végül is a magyarságban egy nemzetet akar megmenteni az emberiségnek. Kossuth és Táncsics a francia forradalom szabadságeszméjéből indul ki, de ezt a szabadságot a magyar nép számára akarják megvalósítani. Deákot, ki látszólag mindig hazai talajon áll, mély igazságszieretetie és a joghoz való rendületlen ragaszkodása juttatja el odáig, hogy tisztelje az „emberi jogokat“. Eötvös bár lelkesedik az általános emberiért, de tudaosan vallja : én kozmopolita niem vagyok s csak az ki hazájának él teljesíti kötelességét.

De a haza, a nemzet fogalma is átalakul. Nem a völgy, halom és tájék, a dicső múlt, a nemesség teszik a hazát, mint a rendi na- cionálizmus és romanticizmus hirdette, hanem első sorban a rajta élő nép, a szegény ember. Széchenyi mondja : hazát nem alkot holt flöld, hanem élő ember.Táncsics hirdeti : imádkozzunk, hogy a különféle osztáyú népek egy nemzetté legyenek, a magyar fajnak szolgaságra alacsonyult része a jobb sorsban levő testvérekkel egyenlő joguakká valljanak. Petőfi vallja, ismét magyar lett a magyar, mert eddig nem volt magyar, hisz nem magyar, aki szolga.

Ebben az eszme körben nincs helye annak az önzésnek, ami a liberalizmus későbbi fokán uralomra jutott, az természetes. Nagy egyéniségek kora ez, mégis azt kell mondanunk a kor minden valamire érdemes fiáról, amit Arany Széchenyiről mondott : nem hal meg, ki milliókra költi dús élte kincseit, hanem lerázván azt, ami benne földi, egy éltető eszmévé finomul. Valóban az egyéniség szabad érvényesülése ídjén mindnyájan egésiz nemzetet hordoztak szivükben. Deák azt írja egyik barátja fiának : első és legszentebb legyen előtted a haza. Kossuthnak hazája függetlensége, hitvallása istensége, Széchenyi hason csúszik, csak használhasson, csak honfitársai hibáit nyesegethesse. Mit bizonyít ez ? Azt, amit már Aristoteles megállapított, hogy az ember természeténél fogva társas lény, így igaz emberségtől elválaszthatatlan a szociális szeretet.

Ahol ilyen nemes eszmék burjánoznak, ott mély erkölcsi alapnak kell lennie, ez magától, értetődik. A liberálizmus később jogi pozitivizmusának, mely csak az írott törvényt fogadja el kötelezőnek és ennek kötelező erejét a közösség akaratából meríti, nyomát se találjuk. Ekkor még mindnyájan mély erkölcsi alapon állnak, szívvel politizálnak, Deák szerint : van egy törvény, mely minden polgári törvény fölött örök éis változhatatlan, mely nélkül polgári alkotmány erősen nem állhat és ez a termésizíetnek szeghetetlen szent törvénye. Sokan nyíltan vallják a kereszténységet, minit Széchenyi, Eötvös, de ha nem is tesznek nyilt színvallomást, akkor is elmondhatjuk mindannyiról Eötvössel : ha nem is vallják a kereszténység hitelveit, de erkölcseit igen. Mintha Tertulián szavait igazolnák mindnyájan : anima naturaliter Christiana.