Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1947

5

Végül még valamit szeretnénk e kor szellemiségéinek jellemzésére megemlíteni. Voltak e korban is hibák, nézeteltérések, emberi gyengeségek, néha tán nagyobbak mint máskor, mégis, amikor egymással harcolnak, szemben állnak, mennyire az elvek ütköznek ösz- sze és nem a személyek. Kossuth meghajol Széchenyi nagysága előtt, elveik különbsége ellenére is. Azután milyen tisztán látja1 Deák értékét és mily elismeréssel tud róla szólni útjaik szétválása után is!. De 48-ban Széchenyi is mily mélyen emberi módon ismeri el Kossuth igazát.

Ez a szellem, ez a lelkűiét, ha sokszor nem is kifejezetten keresztény szempontok vezették, nem állt távol az Egyháztól sem, az természetes. így megértjük azt, hogy az Egyház önként mondott le a tizedről, hogy negyvennyolc előtt az egyház képviselői a szegény jobbágy mellett szólaltak fel az országgyűlésen. A papság magyarázta meg, a népnek a nagy átalakulás jelentőségét. A hívek, a templomokban lelkesen énekelték Tárkányi himnuszát: Nemzetünknek szent Istene! Minden áldás kútfeje! Szálljon hozzád honfi szívünk hálaéneke. Az Egyház maga is az új szabadságeszme szerint akart berendezkedni, de ebben a bekövetkezett zavaros idők megakadályozták. Nem akadályozták azonban az Egyházat abban, hogy anyagi és véráldozatból egyformán kivegye a maga részét. Igaz viszont az is, hogy a liberálizmus vallásosságot elvizenyesítő korában sem tagadta meg 48 nemzedéke a Patrona Hungáriáét, képével díszítette zászlait.

Kossuth Lajos írta Helfy Ignácnak Deák halála alkalmával : gyászolom annak halálát, kit hajdan — régen volt — én is mesteremnek s ítéletét próbakőnek tekintetem, mely megmutatta, mi volt a nemes érez, mi az alliage gondolataimban. Ily próbakő kell hogy legyen 48 nemzedékének szelleme minden utána következő nemzedék számára. Sajnos 67 után ez a szellem elsikkadt. A centennáris év feladata nem lehet más, mint az ősi 48-as szellemhez való visszatérés és a magyar élet tovább vitele ebben a szellemben.

Dr. Jánosi Gyula.