Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1943

5 Felülről, oldalról (társadalom) részéről jönnek a kérések, rendeletek, amelyek az ügy életbevágóan fontos voltára hivatkozva, akarnak újabb és újabb terhet rakni az iskola vállaira. Az amerikai ,,dollárfilozófia", a hasznossági elv, az életre nevelés címén szakismeretekkel már amugyis teletűzdelt gimnáziumi tananyag, és a sok mellékfoglalkozás már úgyis túlterhelte a tanulókat és bizonyos fokú lelkiismeretlenséghez szoktatta hozzá. (Elvégezni úgy sem tudom, tehát nem készülök.) Az új módszei, különösen eleinte, amikor a felsőbbség ezt szinte szélsőséges formában igyekezett végrehajtani, szintén bizonyos mértékig hozzájárult a bajok növeléséhez. Ügy, hogy ezt az ifjúságot, mely mint minden kor örök ifjúsága, kiforratlan, forrongó állapotban van, eszmét vesztett korunk önmagáréi állítván ki szegénységi bizonyítványt, megtette eszményének. (Röpke.) Viszont vannak, akik szemére vetik eszménytelenségét, ócsárolják tekintélytisztelet hiánya miatt, felróják neki felületességét. Vannak, akik észreveszik jószándékát, lelkibb irányban való nagyobb fogékonyságát. (SZÍVÓS : Az ifjúság vallásos és hazafias nevelésének mai kérdései.) Mi is hát itt a teendő ? mit tehet az iskola a kialakuló és kialakítandó új világ érdekében ? Tehet- egyáltalán valamit ? Nem kellene-e újabb tantárgyat behozni ? Láthatjuk, van itt megoldásra váró kérdés elég. Fentebb kifejtettük, hogy a nagy átmentési láz, mennyi megoldandó kérdést vet fel. Az azután már megint a dolog természetéből adódik, hogy ilyenkor az eszmék kavarognak. Mindenkinek akad egy mentő ötlete. A sok felvetett életmentő ötlet között azután nem csoda, ha elhomályosul maga a dolog, feledésbe merül a kitűzött cél, nemcsak az egyesek, hanem a nemzet többsége előtt is. Nemcsak a vezetettek, hanem a vezetők se látnak tisztán. Már pedig e nélkül nem szabadna tennünk egy lépést sem. Eszmezavar veszi körül ma nemcsak a nemzeti hivatástudatunkat, hanem magát a nemzeteszmét is. Egyesek a szovjet tagállamaként tudják csak elképzelni jövőnket, mások a középeurópai népek parasztdemokráciáját látják kívánatosnak, vannak, akik a szentistváni államban bíznak. Akadnak, akik fantáziájuk gyors paripáin messze keletre ragadják magukat és a turáni négy-hatszáz millió testvérre akarják építeni a magyar jövőt. Mások ellenkezőleg csak a törzsökös magyarok szűk körére korlátozzák a magyarság fogalmát. Melyik eszméhez csatlakozzék a nemzet hivatását szívén viselő iskola ? Melyikre bizza az új világ számára átmentendő értékeket ? Van itt lelég felvetett kérdés, és még több rá adott felelet. Valóságos zűrzavar van. Már pedig Széchenyi szerint nem a szerencsétlen, a hamis, rossz ideák, hanem a zavaros ideák, az eszmei zűrzavar okozza a legtöbb bajt az emberiségnek. Minden időben, de különösen zavaros, átmeneti korszakban kell vallanunk a leghívebb magyarral, hogy „legszorosabb tisztünk, hogy mindennek, mi honunkat megrendíthetné, lelkiismeretesen elejét vegyük." Tisztáznunk kell tehát, hogy milyen kapcsolat van a nevelés és a nemzeti hivatás között,