Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1943

S4 Nemzeti hivatásra való nevelés. A háború ötödik évében ma már az utolsó kis kunyhóban is tudják, hegy egy világ van összeomlóban és új életnek kell fakadnia a füstölgő romokból. Ha képet akarunk keresni a történelem élő folyamából vajúdó helyzetünk megvilágítására, nem sokat találunk. Csak a népvándorlás viharai, a vallási fanatizmustól fűtött véres vallásháborúk mutatnak hasonlóságot. Az előbbi alkalommal az antik életeszmény mondott búcsút a világnak, hogy azután helyét elfoglalja az új keresztény életfelfogás, az utóbbi esetben a középkor egyetemes keresztény eszményét váltotta tel az újkornak individuális szelleme, mely kibontakozása során mindinkább függetlenítette magát a természetfeletti világtól. Ez a függetlenítés a mult században tetőpontjára jutott, mint Röpke mondja valóságos szellemi interregnum állt be. Az emberi önzés minden téren szinte uralkodóvá, lett. Ma ebből a szellemtelen szellemi világból szeretnénk kijutni. De úgy látszik a nagy változásnak ma is nagy ára van. Az új világ mintha ma is csak a romok helyén tudna kialakulni ! A nemzetért aggódó író a háborús életbőíl vett döbbenetes képpel teszi ezt előttünk szemléletessé : „Német képes folyóiratokban láthatunk nemrégen az angolok által szétbombázott Lübeck és Rostok — a nagy polgári kultúra e legszebb alkotásainak, — megsemmisült házsorairól készült fényképfelvételekei. Nem tudjuk, valamilyen különös statisztikai véletlen okozta-e, vagy a házsorok kohéziója ? — de a városnegyedekben, ahol a csodálatos középkori házak rommá égtek, egész utcasorok érintetlenül őrizték meg a házak homlokzatát. Az üres ablakok, a nemes homlokzatú falak mögött nincsen semmi : a lakások, üzletek, raktárak, mindaz, amit évszázadosa polgári munka, tehetség összegyűjtött, néhány tragikus óra alatt megsemmisült. De a homlokzat áll még, az üvegtelen elszenesedett ablakokkal. Ez a jelkép kísértetiesen illik az európai civilizációra. E háború után eddigi világképünk homlokzata marad csak meg, hirdetve, hogy a büszke külzet mögött valamikor az élet magasrendű igényeit és értékeit rejtegették. De a homlokzat mögött leégett egy civilizáció, az életformák rombadőltek s a raktárakban nincsen semmi, csak üres konzervdobozok." (Márai : Röpirat.) Valóban kísérteties kép ! Ha hozzávesszük, hogy azóta az európai civilizáció és műveltség bölcsője és egyben jelképe Cassino is romokban hever, a kép még kifejezőbbé válik, de felcsillan a remény is, hogy nemcsak a jelkép, die az egész nyugati keresztény műveltség is, habár most nagy részt romokban hever, succisa virescit, a romokbóL ujjá éled. Vész, pusztulás idején mindenki menteni igyekszik azt, ami az övé„ amit tud. Ma mindenki tanítani akar, mindenki előad, tanfolyamot rendez. Mintha ezlhs arra mutatna, hogy a halódó polgárság mindazt, amit értéknek tart, át akarja adni a következő rendnek, a kialakuló új világnak. Természetesen az iskola sem mentesül ettől a mentési törekvéstőL