Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1942

14 kívül iskoláink szelleme a világháború után sokat közeledett a demokrata szellemhez. De ezzel szemben, amikor azt látjuk, hogy a mai diák kivétel nélkül jobb-rosszabb szabású, szolid, vagy rikítószínű egyensapkát visel (leányok egyenruhát is), az ifjúvezető vezényszavára ütemesen vágja ki a díszlépést, naponta végzi a ritmikus tornagyakorlatokat, a tanár beléptére egyszerre vigyázba vágja magát és egyszerre köszönt, akkor meg viszont mintha a németirányú kollektiv szellem érvényesülését látnánk. Mi itt a teendő, melyik a helyes álláspont? Erre próbálunk a regula széllemében feledni. t A bencés szerzetesi életnek és nevelésnek családiasnak kell lennie. Ennek a családias szellemű nevelésnek első alaptétele Szent Benedek atyánk szerint a tanuló részéről megnyilvánuló tisztelet és a nevelő részéről megnyilvánuló tekintély. Seniores venerare, iuniores diligere in Christi amore. Tiszteld az öregebbeket, a fiatalabbakat pedig Krisztus szeretetével szeresd, hangzik a regula felhívása. A tisztelet Carlyles szerint a legnagyobb, legértékesebb emberi érzés. Ez az isteni pedagógiának is az útja. A szentírás nemcsak szeretetet, hanem tiszteletet is parancsol. A tisztelet hozza magával a tekintélyt. Ez a tekintély azonban nem lehet zsarnoki, hiszen visszamegy magára az isteni tekintélyre, az apát ugyanis Krisztus helyettese. „Krisztus helyettesének tekintik a kolostorban, amennyiben ennek nevével szólítják meg — az apostol szavai szerint: A fogadott fiú lelkét vettétek, melyben kiáltjuk : Abba, Atyánk." (II. f.J Ez az atyai tekintély azonban nem a római potestás paterna korlátlan birtoklását jelenti, hanem a keresztény erkölcsi atyaság fogalmában gyökeredzik. A szerető atya szól mindjárt a regula bevezetésében: „Hallgass, fiam, mestered parancsaira és szerető atyád intéseit készségesen fogadd !" Ez a szelíd, megértő hang lengi át a regulát, annak minden sorát. Olyan Szent Benedek szerint az elöljáró, a nevelő, „akit inkább szeretnek, mint félnek, akinek még büntetéseiből is kiérezzük a szerető atya lelki fájdalmát, ki vonakodva és pirulva mond ítéletet." (Emlékkönyv 1929. 186. 1.) Megkívánja Szent Benedek a tekintélynek kijáró külső tiszteletadást is. De viszont azt kívánja, hogy a külső megjelenés, fellépés, mindig a belső szépségnek, finomságnak legyen a kifejezője, és ne puszta formalitás. „Az alázatosság tizenkettedik foka, ha a szerzetes nemcsak szívében alázatos, hanem külső magatartásában is alázatosságot mutat mindenki előtt, aki csak látja; vagyis isteni szolgálat alatt, az imateremben a monostorban, a kertben, az úton, a mezőn, vagy bárhol ül, jár vagy áll. mindig lehajtott fővel és földreszegzett szemekkel legyen." Hogyan alkalmazták ezt az elvet az első bencés nevelők, arra nézve Warnefried kommentárjából értesülünk. Öt, négy, hároméves gyerekekre vonatkozólag egész részletes utasításokat ad. Ha tíz gyerek van, ugy három-négy nevelőre van szükség, akik közül egyik állandóan a gyerekek közt tartózkodik. A nevelőt az apát nevezi ki, de csak olyan lehet