Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1942

13 fogalom, így a tanulók nem is tanulnak és fegyelmezetlenek. A tanári tekintélynek nyoma sincs. A tanár a tízpercben még együtt is játszik a tanulókkal, s ha labdával vagy hógolyóval fejbedobják, még nevet is hozzá. A tanulók nem állnak fel a tanár beléptekor. Katedra nincs," (Magyar Középiskola 1941. 198. 1.) így érthető, hogy az iskolából kikerülő ifjú műveltsége hézagos, ismeretei felületesek, de másrészt aiz amerikai iskolák felülmúlják az európaiakat az életrenevelésben. Dolgozni nem szégyen az amerikaiak szemében, bármilyen munka legyen is az. Az emberszeretetre és egymás kölcsönös megbecsülésére való nevelés terén is nagy eredményeket tudnak felmutatni, de a hazafias érzés ápolásában se maradnak alul. Nézzük ezek után a másik pólust, a Harmadik Birodalom ifjúságát. „Az egész nevelői rendszert a vidám, gondtalan ifjúság jókedve és szelleme hatja át. Ezért kritika nélkül fogad el mindent. Viszont kétségtelen, hogy ez a nevelési rendszer a személyiség érzésének megszűnésére vezet. Ami útjában áll, eltünteti. Így a kereszténység megállapodott értékei is kivesznek belőlük. Az egyén teljesen beolvad a közösségbe. A vezetők gyakran hangoztatják, hogy ők a tömeg szellemét, a faj lelkét és akaratát képviselik. A fegyelmezett németben megvan a személyiség feláldozására való készség az összesség érdekében. Minden parancsot hajlandó megjegyzés nélkül végrehajtani. A fiatalok a vezetőket elvontan nézik és az állást elvonatkoztatják az embertől. E miatt az ifjúság valószínűleg elveszti a kezdeményezés és az önálló munkához szükséges bátorság érzékét, de egyelőre mindenki egyforma ruhát visel, és egyenlő akarata tan. Az ifjúság hitét az új német birodalomba fekteti. Alig érzi, hogy mit jelent a személyes érték, s ezért nem törekszik függetlenségre. Ez a rendszer megfelel a német lelkületnek, de sok értéktől fosztja meg." (Magyar Középiskola 1940. 157—58. 1.) Itt áll előttünk a két véglet ,Most vessünk egy pillantást a mai magyar nevelésre. Nálunk újabb időben divatos volt szembe állítani a régi és az új iskolát, a tanítást és a nevelést. Kiélezve úgy is szokták mondani, hogy a régi tipusú tanár a katedra magasán trónolva, Jupiter tonansként uralkodott az osztályon. Órán kívül tanítványával szóba nem állt a világ kincséért se. Ezzel szemben a mai tanár leszáll a katedraról, elvegyül a tanítványai közé, az egész osztályt foglalkoztatja, óra után tízpercben is ott van közöttük, otthonukban is meglátogatja őket, elviszi őket játszani stb. Másrészt panaszok hallatszanak, hogy a mai ifjúság felületes, túlságos bizalmaskodó, sőt egyenesen szemtelen. Maguk közt, a diákok között is megváltozott az egymással való érintkezési mód. Régen, mondják ők maguk, az alsósok magázták a felsősöket, ma a földből alig kilátszó elsős „mujkó" tegezi a serkenő bajuszú maturándus nyolcadikast. Felsős diákok panaszkodnak az alsós osztályfőnököknél, hogy az alsósok szemtelenek, nem köszönnek, ,,pofáznak" velük. Mintha amerikai szellő fújna a magyar iskola falai közt. Kétség-