Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

17 ily szennyei és szörnyei közt a polgári erkölcs ! S végre megleszünk abban győződve, hogy a keresztény vallás zavartalan forrásán megtisztult erkölcsi jó, ma legegészségesb mint leghosszabb életidőt ígérő feneke a nemzetiségnek. S hogy hazánk akkor lesz boldog, ha ily felemelkedett nemzeti szellem éleszti földíeínket." Az erőket egységesíteni kell, mert ,,egy magányos ember semmi, s csak egyesületnek van hosszú élete, s igazi súlya." Röviden vázoltuk a nagy nemzeti reformprogram alapelveit. A gyakorlati követelmények már mind ebből folynak, ennek logikus követelményei. Ebben a szellemben szól a nemzetiségi kérdésről, a közjogi helyzetünkről az Ausztriához való viszonyunkról, a társadalmi problémákról, a jobbágyság helyzetéről, szóval mindenről. Megvilágításul csak a jobbágyságra vonatkozó nézetét közöljük : „S mi arra jutottunk, hogy 19-ik században — midőn az ember méltósága kezd szent lenni — pirulás néiküi publice beszélünk, egész Európa hallatára, de misera plebe contribuente ; s a külföldnek eziránti türelmét csak előtte ismeretlen létünknek köszönhetjük, melynek következésében az azon hiedelemben van : táncsak egy kis sectárul van szó, mely vallás s több eféle miatt sanyaríttatik, — midőn azonban 9 millióról forog kérdés, ki hű jobbágy, s mily hű ! jó katona s mily jó ! szóval : ki minden terhek türedelmes viselője s melynek oly nagy része a magyarság utolsó záloga, reménye, fenntartója !" Széchenyi rendíthetetlenül hitte, hogy a nemzet még minden lehet, ha követi az általa megjelölt utat : ,,A magyar egy gyermek nép, most semmi, de minden lehet, mert lelki s testi erő rejtezik fiatal keblében. Minden lehet, ha át akarja látni, hogy semmi. Csak két ellensége van, Előítélet s Elbizakodottság." Ez a program sajátosan magyar, mert a legnagyobb és leghívebb magyar lelkéből sarjadt, a legkiműveltebb magyar agyvelő tervezte, mivel a magyar faj szeretete, felemelésének vágya hatja át minden sorát, minden gondolatát. Távol áll ez minden univerzálisztikus és humanisztikus álmodozástól. Széchenyi néha maga is megdöbben a leküzdhetetlen végzeten, mely működését a nagy magyar parlagra korlátozza : „Meg lehet, hogy talán ez aberráció ; de nyerhessem bár a világnak minden élvezeteit, minden kincseit : én minden kifejlődést mely nem magyar, lelkemből gyűlölök ; előttem a nemzetiséghezi hűség, Magyarországhozi tántoríthatatlan hűség, alapja mindennek." Ezért lett programja mint Szekfü megállapítja : „Az első és mai napig egyetlen reformrendszer, mely szervesen nőtt ki a magyar földből, s melynek minden íze csak a magyar faji egyéniségben valósítható meg." így lett Széchenyi a magyar szellemi elit „Örök Elsője", „nemzeti életünk kimagasló csúcsa", melyet ugyan soha el nem érhetünk, de amely „messze sugározza az egész magyarság számára, nemzedékek során keresztül, a maga páratlan életének tényeit, s azokból kell, hogy saját érzés és gondolatvilágunkat valóban nemzetivé, a nemzet imma2