Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

83 Érettségi találkozó. Intézetünk ebben az évben rendezett először összevont érettségi találkozót. Június 21.-én nyolc évfolyam „öreg diákjai" jöttek össze találkozóra. Ünnep volt ez számunkra, hisz azért jöttek össze volt diákjaink, hogy meggyújtsák szívükben az emlékezésnek, a hálának és szeretetnek mécsesét, hogy újra felidézzék az órák izgalmát, a tízpercek vidám pillanatát, a diákmisék szent áhítatát. Eljöttek, hogy ismét térdre boruljanak az ősi templomban, amelynek boldogító csendjében annyiszor kérték Isten segítségét. Erősítés volt ez a találkozó a tanári kar számára, mert örömmel látta, hogy nem volt hiába való a munkája, meghozta gazdag gyümölcsét az elvetett mag. A jelenlegi ifjúság számára megmérhetetlen ennek a találkozónak a nevelő hatása. Látta ezen az ünnepélyen ifjúságunk, hogy az „öreg diákok" milyen büszkén hangoztatják, hogy ők bencés diákok voltak és hogy azzá lettek az életben, amivé lettek, azt a bencés gimnáziumnak köszönhetik. Június 21-én, a mai nehéz világban, eljöttek emlékezni az „öreg diákok", töredékcsapatai azoknak, akik 55, 40, 35, 30, 25, 20, 15 és 10 esztendővel ezelőtt hagyták el az Alma Matert. Az ünnepi találkozó 9 órai szentmisével kezdődött, amelyet dr. Garami Elek igazgató mondott. A mellékoltároknál az évfolyamok egy-egy papja misézett az elhunyt tanárokért és osztálytársakért. A szentmise után a cserkész csapat díszlépésben elvonult az „öreg diákok" előtt. A gimnázium kapujában két kis elsős minden találkozónak egy-egy csokrot nyiíjtott át, hogy ezzel is kedvesebbé tegye az összejövetelt. Az ünnepélyen a Hiszekegy eléneklése után Pállá László I. o. t. köszöntötte, mint a gimnázium legkisebb növendéke, az „öreg bencés diákbácsikat". Majd az énekkar Horváth József zeneiskolai igazgató vezetésével, Halmos : Áldd meg Isten az édesapákat ! kezdetű énekszámával kérte a Mindenhalót, hogy áldja meg az itt összejött édesapákat, az „öreg diákokat." Az énekszám után a kis elsős Reményi Miklós hintett fehér és piros rózsát a bencés örömre a „Bencés találkozó" című alkalmi költemény elszavalásával. Kamenszky Illés a búcsúzó, most végzett diákok nevében ígérte meg, hogy hűek maradnak ahhoz az eszméhez, amelyet itt tanultak meg és azokon a nyomokon haladnak, amelyet a most találkozók eddig hűséggel követtek.