Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

84 A találkozók nevében Gacs János igazgató, országgyűlési képviselő úr beszélt. — Ez az egy-két óra, — mondotta —, amit mi most itt tölthetünk, a mult boldog emlékeit hozza vissza, mikor mint kis diákok naponként róttuk végig a Szent György-utcát és mikor mi is élveztük a most már csak emlékül őrzött diákéletünket. Az első szavam csak a hála lehet azok iránt, kik lehetővé tették számunkra azt, hogy összejöhettünk itt és találkozhassunk azokkal a barátainkkal, kiket régen elrabolt tőlünk a sors keze, hogy másutt munkálkodjanak. Higyjék el, nagyon boldogan jöttünk ide, mert mi, akik szembe néztünk bátran a Nappal, és számtalanszor a halállal, az élet gonosz sorskezével, az erős lelket, a sziklaszilárd jellemet, a kitartó munkakedvet itt kaptuk a mi jóságos tanárainktól. Olyan szellemet kaptunk itt, amely megacélozott bennünket és képessé tett arra, hogy megálljunk azon helyen, ahová az élet állított bennünket ; az ifjúságot pedig arra, hogy teljes odaadással készüljön az eljövendő küzdelmekre, mert az elkövetkezendő — sok tekintetben még bizonytalan — esztendőkben nagy szüksége lesz ennek a sokat szenvedett nemzetnek jól felkészült és tetterős ifjúságra. A kiváló tehetséggel megáldott ünnepi szónok beszéde további részében kegyelettel emlékezett meg az elhunyt tanárokról, köszöntötte a megjelenteket, majd rámutatott arra, hogy az ősi Pannonhalma ezer esztendőn keresztül olyan tanítást nyújtott a magyarságnak, mely történelmet alakított. Kívánta, hogy a mai diákság is megértse ezt és kövesse az intő, tanító szavát, mert csak így lehet igaz magyar, jó katolikus. Majd ismét az énekkar gyönyörködtette az egybegyűlteket : Óh adj nekem Jézus békét . . . , Gebhardí : Glória szálljon . . . kezdetű békéért könyörgő és dicsőséget zengő számaival. Majd az Igazgató szólott a régi diákokhoz. Megköszönte az „öreg diákok"-nak az iskolához és a bencés szellemhez való ragaszkodásukat és ígérte, hogy a régi bencés szellemtől telítve, bocsájtja ki a gimnázium az új rajokat is, hogy az új nemzedék éppen olyan munkás fia legyen a Hazának, hű fia az Egyháznak és hasznos tagja a társadalomnak, mint az öreg diákok. Az ünnepély után a gimnáziumban elhelyezeti hősi halott osztálytársak emléktábláját koszorúzták meg, ahol vitéz Karsay Ottó gazdasági felügyelő mondott kegyeletes emlékbeszédet a találkozók nevében, az ifjúság nevében pedig Horváth László ígérte meg a rendíthetetlen ragaszkodást a hősi szellemhez. Majd átvonultak a bencés székházba, ahol meglátogatták az igazgatót és volt tanáraikat. Az ünnepély utolsó aktusa az elhunyt tanárok sírjának megkoszorúzása. Déli tizenkét órakor barátságos összejövetel volt a Pannoniában, ahol feleléVenítették a diákélet minden édes-bús emlékét. A találkozón jelenvoltak : Az 55 évesek közül : dr. Pokorny Róbert tisztiorvos Sopron.