Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

15 Ismeri a külföld szépségeit, észreveszi a hazai föld hiányait, mégis szeretettel csüng rajta : „Szegény kis haza, mégis elég csúnyácska vagy Igaz, hogy még nem ismerlek egészen, de majd megnézlek nemsokára, mert hűségesen szeretlek, dacára futóhomokodnak és felfuvalkodott lakóidnak." Két forrás : keresztény erkölcs és mindenkit magában foglaló fajszeretet, melyből a legnagyobb magyar saját lelkén keresztül kicsiholta nemzetnevelő programját a Nagy Parlag kiművelésére. Ebből meríti a hajtóerőt, amint a Lovakrul című művében maga jelzi : „A keresztény vallással azt a hitet is átvettük, hogy a halandó virtusai és esze által mindig magasabbra emelheti magát az Istenség felé." Ez sarkalja tovább az egyedüllét, a kudarc, a megpróbáltatás idején : „Hát törődöl ezzel Istvánom," tör ki lelkéből a kérdés, és mindjárt hozzáteszi a feleletet: „Nem törődöm vele, Uram ! Lenyesik szárnyaimat, lábaimon járok, levágják lábaimat, kezeimen fogok járni, s ha ezeket is kiszakítják, hason fogok mászni : csak használhassak !" Bár jól ismerte „honunk mocskait", világosan látta, hogy „Hunnia koporsója körül kering", mégis tudott hinni abban, hogy a magyar népnek hivatása van : „A magyar népnek nincs csekélyebb hivatása, mint képviselni — Európában egyedül heterogén sarjadék — ázsiai bölscöjében rejtező, eddigelé sehol ki nem fejtett, sehol érettségre nem virult sajátságait ; sajátságait egy törzsök fajnak, mely jóllehet mindent maga előtt ledöntő dagályként már több ízben gyászbaborítá földgolyónk legképzettebb részeit, s felbőszüléseiben mint Isten ostora mindenütt vérrel járt, bizonyosan annyi különöst, s erejénél fogva bizonyosan annyi jót, s nemest rejt magában, mint az emberi nemnek akármely lelkes és erős családja, csakhogy mint azoknál, úgy ennél is, külön sajátsági árnyalatokban. A korlátlan tűznek nemes hévre, a vad erőnek bajnoki szilárdságra, a romboló ittasságnak nagylelkűségre kell tisztulni, felemelkedni." Önmaga megmutatja a tisztulás és felemelkedés útját is. A felemelkedés útja az erkölcs régióiba tartozik. Azt az utat akarja végig járatni a nemzettel, amelyet ő saját lelki életében végigjárt. A javulás menete a nemzet számára Széchenyi erkölcsvilágába emelt nemzeti programjában ugyanazokat a fokokat mutatja, mint az egyéni javulás útja : Első lépés a lelkiismeretvizsgálat, az önismeret, ezután következik a bűnök irtása, majd a jótettek útján át eljutunk az Erkölcs és Erény magaslatára. Az önismeret az új életkezdés kiinduló pontja és alapja : „Oh, ürítsük ki valahára, még mielőtt késő volna, az önismeret felette keserű — igaz — de nemzeti javulásunkra oly jótékonyan ható, sőt elkerülhetetlenül szükséges serlegét fenékig ! Mert csak akkor, és előbb soha nem, lesz megvetve felüdülésünk igazi alapja !" Saját nemzetmentő gondolatait abból a felismerésből vezetli le, hogy Magyarország Nagy Parlag : „Okoskodásom megállapított tényezője az, hogy Magyarország minden-