Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

12 serü epedésit. Felfogá-e, hogy ránk nézve csak úgy lehet üdv, ha nem­zetiségünk megmentését még alkotmányunk szeplőtlensége elibe tesz­szük, nem tudom. Tán nem tulajdonított a mind inkább lankadó testnek elég erőt s életet halálos álmaibul kibontakozhatnia. S mióta annyi pol­gár erényekkel fénylő atyám, mint magyar reménytelen szállott sírjába, azóta meg nem szünőleg hasonlítgatám más nemzetek életjeleít a ma­gyar életfonalával össze ; mikép kiismerném : van-e még feltámadása kö­rül remény vagy nincs-e többé. Életem legmélyebb feladása ez vala. S mindenben tapasztalám, hogy e keleti fajnak de éppen virága — mert salakja e nemzetnek mint a legnemesbnek is van — már már kétségbe­esik, s búban s mély melancholiában eped mindig valami után, mi előtte is ismeretlen. Míg más nemzetek a jelenben látszanak élni, s jellemze­tük megélégedés és jókedv, mintha elérték volna a nagy természetbeni állásukat, osztályrészüknek már birtokában volnának ; a magyar — egész létét olly sötét titok fedi — vagy nem remél többé semmit, s a múltban hiszi örökre eltemetve hir- s nevét, vagy a nagy idők folyama­tul vár lelki sebeire irt, s néha de csak átfutó csillámként, a messze jö­vendőben sejti nemzeti fényét, s látja megnyílni egét." Ha ehhez hoz­závesszük, hogy ő nevezte el e hazát Nagy Parlagnak, az ő éles szeme látta meg legjobban a haza csúnyácska foltjait, az ő fényes értelménél senki világosabban nem ismerte a magyarság műveltségbeli elmaradott­ságának mérvét és épen ezért nagyobb erővel nem hirdette a „kiművelt emberfők" szükségét, akkor el kell ismernünk, senki nála tisztábban nem látta helyzetünket és nála gyötröbben senki sem élte át sajgó sebein­ket, megoldásra váró kérdéseink az ő lelkét aggasztották leginkább. Mindezek ellenére Széchenyi vállalkozott egy nemzet megmentésére, a Nagy Parlag megművelésére. Erre a nehéz, áldozatos munkára csak mély vallásossága és izzó faj- és hazaszeretete képesítette őt, adott neki erőt, és a külföldi, nyugati példákon iskolázott szeme, a hazai rendi nacionálista szellemtől ment, független lelkülete tette őt arra alkal­massá. ! Kortársainál mélyebb-vallási f elfogás és izzó fajszeretet az a két forrás, amelyből Széchenyi bátorságot merített nemzetmentő munkájá­hoz. Vallási téren már atyja eltért az elsekélyesedett barokkos formák­tól, amikor Hofbauer Szent Kelemen által életre hívott bécsi roman­tikus körhöz csatlakozott. Széchenyi István így már a második nemze­déket képviselte a családban az átlagosnál mélyebb vallási felfogás és a barokk-rendiség elleni állásfoglalás dolgában is. Szüksége is volt mindkettőre, hogy a Nagy Parlaggal szemben élete végéig kitartóan küzdhessen. Kiinduló pontja mély vallásos érzése volt. Ez adta neki az erőt, erkölcsi bátorságot, hogy felszabadítsa magát a rendiségnek em­bertelen és erkölcstelen uralma alól. A mély vallásos kedély atyai és anyai öröksége volt. Bécs és Firenze romlott főúri társas életében na­ponkénti bűnei ellenére is ragaszkodik a katolikus egyházhoz. Ha nem

Next

/
Thumbnails
Contents