Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

10 osztrákok bőségben, minket felsőbbségük büszke tudatában megvetve, vagyonban, gazdagságban, pénzben dőzsölnek." Nem nagyon csodálkozhatunk azon, hogy a bennünket általában rosszul ismerő és rossz színben feltűntető külföld is lesújtó véleménnyel van rólunk. Herder a népi nacionalizmus meghirdetője ekkor hallatja sötét jóslatát. Azt állítja a magyarságról, hogy rabló hordaként jelent meg Európában, míg le nem verték, „most szlávok, németek, oláhok és népek közt az országlakosok legcsekélyebb része, és évszázadok múlva talán nyelvét is iáiig találja majd az ember." Később a magyar megújhodás hatása alatt megváltozott ugyan a véleménye, de szavai így is egy kor lelkébe engednek mély bepillantást. Másrészt jóslata rendkívüli erős ösztönzést gyakorolt az ébredő magyar nacionálizmusra. Romantikus költőink is látva nemzeti létünk tragikus paradoxonait, mély letargiába sűlyednek. Pesszimizmus vesz rajtuk erőt. Kábult lemondással veszik tudomásul, hogy halálra ítélt nemzet, haldokló nép vagyunk. Hiába minden erőlködés, a magyarságon már csak az Isten szánalma segíthet. Nincs kiút, mely elvezetne az elmúláshoz vezető útról. Bölcs az mindent ki megvet, sorssal, virtussal, nagysággal, tudományt, hírt és életet, mert e földön minden hiábavaló. (Kölcsey.) Ez a pesszi mizmus nem pillanatnyi kétségbeesés szüleménye. Átmegy a vérükbe, szinte második énjükké válik. Ezt tartják a magyar lélek legsajátosabb jegyének. 1830.-ban írja Kölcsey Zrínyi dalában : Más faj állott a kihunyt helyére Gyönge fővel, romlott, szívtelen ; A dicső ncp, mely tanult izzadni S izzadás közt hősi bért aratni : Névben él csak, nincs többé jelen. Később Zrínyi második énekében a végső pusztulás víziójában elmondja rettentő jóslatát : Más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblű nép. Vörösmarty szózatában megcsillan már a Széchenyitől új életre keltet nemzet reménye, de még mindig kísért a kétség is a nemzethalál rémületes látomásában : Vagy jőni fog, ha jani kell a nagyszerű halál Hol a temetkezés fölött egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, népek veszik körül, S az ember millióinak szemében gyászkönny ül. Bajza is melancholikus megadással sóhajt fel : Multadban nincs öröm, JSVődben nincs remény Hanyatló szép hazám, Miattad vérzem én.