Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1941

9 lutizmus. A francia forradalom eszméitől való rettegés következtében a Martinovics-összeesküvés felfedezése után Ferenc minden újjítástól elzárkózott. Uralkodásának ezután következő negyven esztendeje népei számára a politikai és társadalmi téren való megállást, sőt reákciót jelentette. Ugyanez a korszak más népeknél a gyors változás, tüneményszerű fejlődés ideje. A gyors változások és fejlődés idején ,,Ferenc meg elégedett a mozdulatlansággal, de ha valaki a változó világban negyven esztendőn át mozdulatlan, akkor el is marad, s ez történt Ferenc népeivel. Reánk magyarokra a török korszak másfél százada után Ferenc uralkodása megint egy elveszett emberöltőt jelentett." Hogy ez a negyven esztendő a nyugati ideáktól távol minden belső megrázkódtatás nélkül telhete tt el. B.r.ï a vezetőréteg kultúrális nyugalma és szélcsendé a biztosi totta. Ez utóbbit az 1806-ban kiadott második Ratio educationis, az új állami tanterv tette lehetővé. Ez kihagyta a Mária Terézia-féle tantervből a felvilágosodásra jellemző természettudományi és praktikus tárgyakat és a tanítás súlypontját a latin nyelvre helyezte. Ezáltal az oktatás retorikai természetűvé lett. ,,A nagy tömeg műveltségét a rendkívüli korlátolt gimnáziumi tananyag stabilizálta, a patriotizmusnak az iskolában megtanult latin frázisai kifejezőivé váltak a rendi nacionálizmus gondolko dásának az egész politikailag érvényesülő nemességre nézve : barokk hősiesség virágbenedeki képei, cicerói hazafias szólamok, rendi kiváltságok és mégis erős nemzeti érzés, mely a latin hazafiasság formáit tipikusan ősmagyarnak, verbőcziesnek tekintette, mindezekből olvadt össze és szilárdult meg kőkeményre az az amalgám, melyet Széchenyi alig tudott többé szétbomlasztani." Elmaradottságunkat nyugattól, sőt már osztrák viszonylatban is a XVIII. század végén és a XIX. elején minden képzett gazdasági író észre veszi. Csak egyre hivatkozunk, Berzeviczy Gergelyre, a jozefinista felvilágosodás utolsó képviselőjére. Nagy műveltsége, a hazai viszonyoktól való független volta, világlátottsága képesítették őt arra, hogy kritizáló szemmel nézze a hazai állapotokat és meglássa elmaradt voltunkat. Éles szemmel látja meg a hibákat : ,,Az örökös tartományok népessége az állítólagos terméketlenség ellenére is Magyarországét több mint kétszeresen felülmúlja. Iparuk és kereskedelmük helyzete a magyaréval össze sem hasonlítható. Az osztrák parasztok jobb viszonyok közt, kényelmesebben és kellemesebben élnek, mint Magyarországon a köznemesek. Hallottuk-e valaha, hogy Auszria lakói nyomorban elpusztulnak, éhen halnak, mint ez Magyarországon megtörténik ? Hasonlítsuk össze a városokat, falvakat, tanyákat, lakóhelyeket, az életmodot, nem azt fogjuk-e tapasztalni, hogy mindezek az osztrák tartományokban sokkal fényesebbek ? Míg mi a termények bőségében szegénységgel küzködünk és nagy pénzhiányban a szerzett garast gondosan iparkodunk elrejteni erszényünkben, hogy nemsokára a rideg szükség kicsalja onnan, az