Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940
6 tallan, járhatatlan gyűrű övezle. Ezt a gyűrűt északon, keleten és délen a Kárpátok őserdőktől borított bércei alkották, Délen a Delibláti homokpuszta, az Alduna mocsarai, a Fruska Gora, Szlavónia erdős-hegyes vidéke, nyugaton a Muraköztől húzódó erdős földsáv, a Fertő, Olsva'-Morava-Vág folyók köze látták el ezt a feladatot. «E széles övezet, a gyepűelve, vagyis a mesterséges torlaszokon — gyepükön — túli terület megóvta a magyar népet az etelközi bessenyőtámadáshoz hasonló, meglepetésszerű rajtaütéstől. Neki viszont módot adott, hogy a gyepűn keresztülvezető utak belső kijáratánál, a nemzetségektől megszállt folyóvölgytorkolatoknál mesterségesen elzárt, eltorlaszolt gyepűkapuk (porta) megnyitása után az előtte ismeretes utakon áthatolva, váratlanul meglephesse szomszédait.» Jó volt ez a terület vadászterületnek is, sőt lakatlan sem volt teljesen. Kelet felé a Kende- és a Gyula-törzs Szamos és Felső-Maros mentén lévő szállástelepei kívül voltak a Meszes, Réz, Királyhágó, .Bihar és Erdélyi Érchegységeken végigvonuló belső gyepűvonalon. Ugyanígy a székelyek is, vagyis erdőelvi (erdélyi) népek, akik amellett összekötötték a Gyula- és Kende-törzs Erdélybe nyúló szállástelepeit. Róluk mindjárt azt is megjegyezzük, hogy akár itt találták már őket őseink, akár mint csatlakozott rokon törzset hozták magukkal, az kétségtelen, hogy Erdélyben őslakók és a mai szállásterületüket is mint ősfoglalók szállták meg a XIII. században. I A honfoglaló magyarság, annak két törzse, sőt a székelyekkel együtt három, részben Erdélyt is megszállja, másrészt gyepűelvének teszi meg, határvédelmi feladatokra használja. Az Erdélybe telepedő népeknek is határvédelmi feladataik vannak. «Ond törzse a Körös völgyén Erdély és a bessenyők felé, a gyulák hatalmas törzse a Maros-völgyön át ugyancsak a bessenyők s a Morava völgyén át Bolgária és Bizánc felé vezető hadiutak kijárását őrizte, ük voltak hivatva az Alduna és Morava, valamint a Maros- és Körös-völgy felől várható bolgár és bessenyő támadások feltartóztatására.» Amint láthatjuk, a honfoglaló magyarság felismerte a Kárpátmedence természetes egységét és azt lényegében teljesen birtokába vette, tervszerűen megszállta, kiépítette a maga védelmi vonalait. A Kárpát-medencéhez tartozónak ismerte fel és érezte Erdélyt is. Bekapcsolta ezt is a nyugat felé orientálódó magyar államba, annál is inkább, mert Erdély nélkül a magyar államot is sokkal nehezebb lett volna megtartani. «Erdély a 895-ben megalapított magyar államnak szerves alkotórészévé lett. Ezt mutatják a korabeli ásatások és leletek; ezt az egyéb források; ezt a magyar állam kialakulása, mely a hún és az avar példák nyomán a Duna-Tisza síkságára épült, de a barbárok elleti Erdélyt védő várává alakította át.» Igv lett Erdély a Kárpátok vonalától keletre elterülő nomád, pogány török, a délre