Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

7 lévő balkáni görög kultúra érintkező pontján egyelőre a latin-germán kullúrközösségbe beilleszkedését előkészítő magyarságnak, később magának a keresztény germán kultúrának legkeletibb végvára. Már itt ki kell jelentenünk, hogy a honfoglaláskori Erdélyben semmi nyomát nem találjuk a románoknak. A dákoromán continuitás elmélete nem felel meg a valóságnak. A románok Erdélyben nem a romanizált dákok utódai, hanem a Balkánról vándoroltak be. Első nyomukat csak a XIII. században találjuk. Ekkor a magukat görög uralom alól felszabadító bolgárok, kikkel eddig együtt éltek Macedónia és Tesszália legelőin görög fennhatóság alatt, kényszerítik őket, hogy északra vándoroljanak. A középkor folyamán később főleg a török elől menekülnek Erdély védelmet nyújtó havasai mögé. A nép. melyet a honfoglaló magyarság Erdélyből kiszorított, a bolgár nép volt. «Emlékei egyedül neki maradtak ebből az időből. Vele szakadt meg a Keletrómai Birodalom politikai és kultúrális befolyása is, mert a magyar állam határozott határokkal, minden idegen államtól elkülönített területen alakult meg. Azok a bolgárok, akik Erdélyben maradtak, magyar alattvalókká lettek; a kivándorlók bizánci területre vonultak vissza.» Keleten a magyarság az első időkben a félelmesnek ismert besenyőkkel és bolgárokkal szemben védelmi állásba helyezkedett. A védekező álláspontjukat következetesen fenntartják később is. Húsz évvel a honfoglalás után kereken visszautasítják Konstantinos császár követeit, akik a besenyők elleni harcra akarják bírni őket. A követeknek azt a választ adják: «Nem bírnak a besenyőkkel, kiknek nagy a földjük, sok a népük és igen kemény legén3

Tek.» Szent István, ki a magyarságot az európai keresztény kultúrközösségbe bevezette és a magyar keresztény államot megalapította, Erdély megszállt részét is beszervezte a királyi vármegyék rendszerébe. Erdély legnagyobb részben gyepükön túli gazdátlan terület volt. Ezek pedig a királyt illették, így azok beszervezése annál könynycbben ment. A fellázadt Gyula-törzs tekintélyes birtokai szintén a királyra szálltak. Szent István Erdélyben két megyét szervez. Ezek a gyepűn túl esvén, élükre a frank-bajor marchioknak megfelelő comes confiniorum kerül, akit később princepsnek, duxnak neveztek. Ebből fejlődött ki később a vajdai méltóság. Erdély tehát ekkor is a magyar állam szerves része, de különös helyzetére való tekintettel külön királyi tisztviselő áll az élén. A királyság első évtizedeiben a lakott terület még mindig a Szamos, Aranyos és a Közép-Maros vonaláig terjed. A két Küküllő közt és a Maros balpartján a székelyek töltik be az előretolt védelmi előőrs szerepét. A lakott területek előtt pedig irtatlan erdővidék szolgálta a keleti végek biztonságát. Az erős és széles védőövre annál nagyobb szükség volt, mert ekkor az