Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

5 Az alábbiakban vizsgáljuk, mint teljesítette Erdély ezt a természettől beléje oltott hivatását a magyar századok fotyamán. Látni fogjuk, hogy az erdélyi bérceknél ellentétes erők és világnézetek vívták századokon keresztül élethalál küzdelmüket. ! 895-ben a bessenyőktől etelközi hazájából kiűzött és új hazát kereső magyarság néhány éven belül tervszerűen megszállja az egész Kárpál medencét. Birtokba veszi a gazdaságilag legértékesebb részeket. a legelődús, szénatermő réteket és a földmívelésre alkalmas területeket. Csak az állattenyésztésre és földmívelésre alkalmatlan magas hegyek, őserdők, mocsaras területek és homokos térségek maradnak megszállatlanul. Ezek mint semleges zónák választották el egymástól a törzseket, így elejét vévén minden viszálynak. Maga a letelepedés tudatos katonai tervszerűséggel megy végbe. Míg fajrokonaink és a Kárpát-medencében elődeink, a húnok és.az avarok nem szakadván el a keleti pogány siomád kultúrkörtől, főleg a Tisza mentén telepszenek le, addig a magyarság zöme, négy törzs, köztük a legnépesebb fejedelmi törzzsel, főleg a Dunántúlt szállja meg. (Kétségtelen, hogy gazdasági okok, a Dunántúl műveltebb földje, az állattenyésztő avarokkal szemben már a földművelést is megbecsülő magyarok szemében kívánatosabbá tették annak birtokát az inkább állattenyésztésre alkalmas tiszántúli részeknél. Mégis az elhatározás főokát a katonai célszerűségben, a keleti veszedelemtől, a bessenyő támadástól való félelemben kell keresnünk.» Tehát már a letelepedésnél tudatos nyugatra törekvéssel és kelettel szemben való védekezéssel találkozunk. «A honfoglaló magyaroknak az az elhatározása, hogy településük súlypontját a Dunántúlra helyezték és kelet felé kifejezetten védelmi állást foglaltak el, már az első megszálláskor megpecsételte a nemzet jövő sorsát.» Igaz ugyan, hogy kezdetben nyugattal szemben is ellenségként lépnek fel és a nyugati keresztény germán kultúrkörbe való végleges beilleszkedést és bekapcsolódást csak Szent István, az első igazi európai keresztény magyar hajtja végre, mégis a keresztény kultúrközösséghez való csatlakozásnak két legfontosabb előfeltétele: a keleti érdekkörtől való elszakadás és a földrajzi elhelyezkedés már a honfoglaláskor megtörtént. «A német tartományokkal szomszédos és a latin keresztény műveltség hagyományaival terhes dunántúli föld, frank fennhatóság alatt élt szláv és avar lakosságával ellenállhatatlanul sodorta a vérrokonaitól elszakadt magyar népet nyugat felé.» A megszálláskor tudatosan kiépített védelmi rendszert, mely, mint láttuk, a nemzet jövő sorsára oly nagy fontossággal bírt, még kiegészítette a nagyszerű határvédelem. Nemcsak az egyes törzsek szállásterületeit vette körül a már említett semleges zóna, hanem az összes törzsek szállásföldjét is széles, jórészt lakatlan, áthatolha-