Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

14 A most következő két évszázad a magyar történelem legfájdalmasabb korszaka. A Jagellók alatt fékjüket vesztett rendek önző pártoskodása, kikről méltán írta az ország megmentésén fáradozó Borgio Antal pápai nuncius: «Ha Magyarországot a veszélyek örvényéből három forint árán ki lehetne menteni, \nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná.», lezüllesztette az erős központi hatalmat és tönkretette az ország védelmi berendezkedését. A Habsburgok túlsúlyától félő franciák éppen ekkor kötik meg az erejében megifjúdó és Európa szíve felé törő törökkel a szövetséget. így: «Magyarország akkor lett az Európa sorsát eldöntő háborúk szintere, amikor a honvédelem a legalacsonyabb fokra süllyedt és a király pénzforrásai a rendek politikai túlsúlya miatt elapadván, még a végvárak védelmi állapotának fenntartására sem voltak elegendők.» Ilyen körülmények közölt szakadt reánk Mohács, ahol elbukott a középkori magyar állam. Magát Mohácsot nem annyira a súlyos vereség, mint inkább az utána következő események teszik nemzeti nagy létünk temetőjévé. A Mohácsot követő kettős királyválasztásból származtak a következő századok nyomorúságai. Ötven év távolából világosan felismeri ezt Báthory István lengyel király is: «Magyarország eleilől fogva két vagy háromfelé húzás-vonás miatt veszett. A magyar és magyar veszett össze, osztán a török végezte el a játékot.» Az üg}

resebb és jobban szervezkedő Ferdinánd Jánost kiűzi az országból. «János földönfutó lett és mindent elveszthetett, csak egyet nem: azt a tudatot, hogy ő az igazi, a törvényes, a koronás király. Akinek homlokát egyszer megérintette Szent István koronája, az lehetett mégoly törékeny akaratú, báb-ember is, királyi méltóságáról többé le nem mondhatotî. A n^agyar trón, Szent István koronája volt az, melynek birtokáért János is a legsúlyosabb beszámítás alá eső lépésre vetemedett.» Lasky Jeromos lengyel főnemes útján a török segítségét kérte. Lasky elismerve a szultán felsőségét, felajánlja neki iura nevében Magyarországot és János személyét: «Tied az én uram, Magyarország királya mindenével.» A szultán kegyesen fogadja a felajánlást és segítséget ígér. 1529-ben be is jön és visszahelyezi János királyt, aki a mohácsi síkon hódolt Szolimánnak. János királyságát ettől az időtől kezdve (1529—1540) a török'pártfogás tartja fenn. A hatalmától megfosztott János bizonyára kibékült volna Ferdinánddal és az egyesült Magyarország jóvátehette volna a végzetes mohácsi veszteséget, ezért hagyta meg a török Jánost a trónon. Az ő királysága a török politika számára nem jelentett mást, mint Magyarország állandó megosztását és örök tehetetlenségét. A törökbarátság híve^gy-két politikus, aki megszokta, hogy politikai hatalomért mindent feláldozzon, ilyen Verbőczi. Vannak, akik a napi