Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

15 politikán felülemelkedve magasabb nemzeti, sőt humanista okokból támogatói a török barátságnak. Ilyen a szentéletű Frangepán Ferenc főpap, aki hazafias kötelességből lett Jánosnak tanácsosa. «Az országot ekkor mi, a török hívei, tartottuk meg, nem Ferdinándék.» Főtámaszai azonban a délszlávok voltak, akik évszázadok alatt megszokták a törökkel való szövetkezést. A magyarok ekkor egyöntetűen törökellenesek. Nem kísérik el János királyt Mohácsra sem és amikor Ferdinánd császári bátyjától, V. Károlytól nem kapván segítséget, szintén egyezkedik a törökkel, keserűen kifakadnak és követelik a harcot. A török elleni harc érdekében kívánják a békét a két király között, mert «Ferdinánd korának Mohácsot látott nemzedéke szívének minden erejével ragaszkodott az egységes integer Magyarországhoz és a kettészakadás eltávolításához. Az országrészek vérével és vagyonával felelőtlenül rendelkező kiskirályok ebben a nemzeti kérdésben érezték a felelősséget.» Ez a gondolat és felelősségérzet hozta létre az egyesítő concepciót, melybe azután a két király is beleegyezett, amikor látta, hogy nem tud a másik fölé kerekedni. Ez történt meg a váradi békében (1538). Jánosnak azonban fia születvén, annak számára is biztosítani íakarja a trónt. A csecsemőt Fráter Gj'örgv, Pelrovics Péter és Török Bálint gyámsága alá helyezi. A csecsemő király tanácsosain elhatalmasodik a délszláv érzés, mely a törökben kötésreképes egyenrangú ellenfelet látott. A támadó Ferdinánddal szemben Fráter György meglarlja Budát, amíg a török sereg megérkezik. Szolimán Budát csellel elfoglalja, majd Buda birtokában leveti álarcát. Az ország szíve török hódoltság lesz. A csecsemő csak Erdélyt és a Tiszán túl levő részeket kapja. Fráter György és az életvidám özvegy, Izabella királyné egymást kölcsönösen keserűen vádolva mennek Erdélybe János király udvarának maradványaival s 'a csecsemővel, kinek jogáért tépték szét Magyarország egységét. A középkori egységes ország három részre szakadt. A török hűbéruraság alatt álló, de a magyar király szuverénitását is elismerő Erdély, melyhez azonban a Partium is hozzátartozott, a Tiszántúl nélkül Erdély nem bírta volna el az önállósággal járó súlyos anyagi terheket. Fráter György Buda elvesztése miatti bűntudatot egész életében lelkében hordozta: «Eddig nem tévedtem cselekedeteimben, csak akkor, mikor török kezébe adtam Budát.» Ettől kezdve minden cselekedetével azon iparkodik, hogy János királynak tett esküjét, a csecsemő király érdekeinek megvédését és az egységes mag3

7ar állam •eszméjét összeegyeztesse. Ez sikerült 1551-ben. «Kelet és Nyugat ismét egyesült az egyetlen koronás király alatt, s hogy ez elkövetkezett, annak érdeme, mindenki tudta ezt, Fráter, Györgyé volt. Nemcsak a kettős királyválasztásnak, de amennyire lehetett, Budavár