Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1940

13 «Hunyadi meg-megismétlődő hadjárataiban az erdélyi csapatok, különösen a magyarok és a székelyek alkották seregének gerincét. A balkáni népek szájhagyományából tudjuk, hogy azok elsősorban az erdélyiek vezérét látták benne. Erdély szerepe, mint Magj

rarország katonai és nagyhatalmi bázisa a Balkán felé, Hunyadi alatt kihangsúlyozotlan érvényesült, s mivel Hunyadi törökellenes harcai túlemelkedtek jelentőségükben a magyarság önvédelmi harcán s azoknak európai jelentősége volt, Erdély ekkori szerepe is európai jelentőségűnek tekinthető.» Mátyás csak uralkodása elején fordította tekintetét a déli halárokra. «Uralkodásának első szakaszában Mátyás szeme mindegyre a déli határ felé fordult, ah'ol atyja csak az imént tünt el hadistenként küzdelem villámai közölt, győzelem dícskörében. Trónja bármennyire is ingott alatta, hű akart maradni törökverő atyjához, akirőí III. Callixtus pápa megírta a fiúnak, hogy azért küldte Isten, hogy a keresztény hitnek erős védelmezője és hatalmas bástyája legyen.» A pápa trónraléptekor Mátyást is így üdvözli: «Téged mint Isten valamely küldöttét, égi ajándékképen kapott nemcsak Magyarország, hanem az egész keresztén}' világ.» Mint már említettük, uralkodása elején visel is háborút a török ellen, később azonban reneszánsz egyéniségét a császári korona fénye vonzza és nyugati politikát folytat. Leveleiben, diplomáciai tárgyalásaiban szerepel még a török kiűzése, de ez már nem őszinte akaratot fejez ki. Szekfű írja: «Annyi azonban bizonyos, hogy diplomatikus mondatain kívül alig van adatunk arra nézve, mintha ő e területek (Középeurópa) háborítatlan birtokában első feladatának tekintette volna a török elleni (hadjáratot, a töröknek a Balkánról kiűzését.» Maguk az erdélyiek is észreveszik az apa és fiú politikája között a különbséget és elégedetlenek is miatta. Mátyás nyugati politikája miatt a havasalföldi és moldvai vajdák megint ingadoznak hűségükben. Mátyás úgy próbálja megakadályozni, hogy a törökhöz ne szegődjenek, hogy erdélyi birtokossá teszi őket. Erdély újra inkább végvár, mint hatalmi bázis. A török felhasználva Mátyás nyugati elfoglaltságát, 1171-ben büntetlenül pusztít Váradig. 1479-ben már erdélyi területen (Kenyérmező) kell Kinizsinek és Báthorynak csatát vívni a mozlimokkal. Igaz, ez a győzelem hosszú ideig távol tartja a törököt Erdély megtámadásától, de ott áll újra a keleti veszedelem fegyverrel a kezében Erdéh

r tőszomszédságában. Csak a Jagellók déli határvédelmet szétzüllesztő rendi anarchiáját kellett kivárnia, hogy parancsolólag léphessen fel Mátyás hatalmas Magyarországával szemben és másfél századon keresztül nemcsak befotyásolja, hanem döntő módon irányítsa Erdély, sőt az egész magyarság életét.