Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

5 helységeivel — a világ zaja fölé emelkedve a békesség szelid igézetével hatja ái a szivét. Egy alkalommal, 1029-ben Veszprém felől közeledett a király, midőn a testvérek eléje vonultak, hogy üdvözöljék. István király fiát küldte elejükbe, hogy fogadja az üdvözlést. Imre sorban megcsókolta a szerzeteseket, de egyenlőtlenül, mert egyiknek egy, másiknak három, öt, hét csókot adott erényei szerint. A szűziesen tiszta Szent Mór hét csókot kapott. Szent Istvánt meglepte ez a titokzatos lelki közösség. Pár nappal eltávozta után két szolgájával titkon visszatéri, hogy megfigyelje a testvérek zsolozsmázását és életét. A/ éjjeli vigilia-imádság (2 és 4 óra közt) s a virradatkor elmondott matutinum (a mai laudes) végeztével a szerzetesek a szentélj' kórusáról távoztak, a legtöbben még lefeküdtek, de néhányan, a buzgóbbak, a Szent Imrétől kitüntetettek, ott maradlak a templomban s félrehúzódva zsoltárokat énekelgettek. A szent király odament az egyikhez, megmutatta arcát s a szokásos módon, benedicite, üdvözölte. A szerzetes felismerte a királyt, üdvözlését visszonozta. így tett a második, harmadik is. Csak Mór nem nyitotta fel ajkát, hogy az éjjeli halllgatást meg ne szegje. Nem vehette rá őt erre a szent királynak sem nyájassága, sem tetteteti haragja, fenyegetése se. Reggel 6 órakor a prima után a káptalani tanácskozáson és bíráskodásnál próbára teszi a király a szent alázatosságát. A testvérek gyülekezetében fegyelmetlenséget vet szemére. Szent Mór semmiféle ellenvetést nem tesz, alázatosan ül, Istenhez, az emberi lélek vizsgálójához menekül, őbenne reménykedik. A király meghatódva győződik meg fia emberismeretéről, Maurusl megdicséri s püspöki méltósággal á pécsi egyházmegye élére helyezi. A Pray-kódex kis krónikája szerint 1036-ban lett püspökké. Előzőleg apát volt Pannonhalmán (1030—36). Apátságának képét úgy rajzolhatjuk meg, hogy virágzott benne az opus Dei, az istentisztelet, az ünnepi istendicséret. Alapítólevelünk szerint a pannonhalmi monostor istentiszteletre szánt hely (divino cultui mancipa

r tum), melyei lelke üdvösségéért s az ország állandóságáért épített a szent királ}- (ob animae nostrae remedium, pro stabilitate regni nostri) s nagy kiváltságokkal, montecassinói jogközösségekkel ruházott fel éppen a hely szentsége s tisztelete miatt (propter reverentiam ipsius loci). Liturgikus könyvek bőven állottak rendelkezésükre, mint a legendák s a Szent László,-kori összeírás cím és szám szerint is felsorolják. Az apát fegyelmezett lelke őrzi Szent Benedek regulájának szellemét, azt a rendet, amelyet az alapító a világhatalomra szert tett római birodalomból mentett át regulájával a középkorba. A rend gondolata a régi, keleti szerzetességből hiányzott. A puszták