Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

197 Mendelssohn: Trauermarsch. Zongorázta Lichner A. V. o. t. 5. Arany: A welszi bárdok. Melodráma. Dramatizált jelenetben megszemélyesítette öt tanuló. 6. Szózat. Karácsonyi ünnepély. A nyolc osztály képviselője meggyújtotta a fának egyegy gyertyáját jelmondat kíséretében. 2. Fel nagy örömre. . . Közéjnek. 3. Prohászka Szűz Mária karácsonyestje. Elmondta Varga G. VIII. o. t. 4. A megfagyott gyermek. Melodráma. Szavalta: Pápai I. IV. o. t. Zongorán kísérte Dezső Gy. VI. o. t. 5. Beszéd. Mondotta Szilágyi A. VIII. o. t. 6. Karácsonyi pályázat kitűzése,. Tétel- A mai diák kérdései az Istenember jásziolyánál. Jutalom: Arany János öszszes munkái. 7. Stille Nacht... O Tannenbaum... Csellózta Vissi G. VII. o. t. zongorán kísérte C. Horváth L. VII. q. t. 8[. Sík S,: Karácsonyi álom. Szavalta : Zambó J. VIII. o, t. !9. A szeretet sohase szűnik meg. Novella. Felolvasta Bögöthv L. VII. o. t. 10. Csendes 'éj... Pásztorsereg ébredj... Aludj édesen... Énekelte az ifjúság soraiból alakult kar Németh K. ifj. elnök Vezényletével. 11'. É'ji látogatás. Melodráma. Szavalta Adamovich L. IV. o. t. Zongorázta Takács Z. VIII. o. t. 12. Dicsőség. . . Közének. Március 15.1. Magyar Hiszekegy. Énekelte az intézet énekkara. 2. Egy gondolat bánt engemet./.. Melodráma. Szavalta Pápai I. IV. o. t., zongorán kísérte Takács Z. VIII. o, t. 3. Hunyadi-induló. Énekelte az intézet énekkara. 4. Ünnepi beszédet mondott Zambó I. VIII. o. t. 5. Radványi K-í: Ember küzd és bízva bízzál. Drámai életkép. Előadták a VI. o. tagjai. 6. Himnusz. Énekli az intézet énekkara. Ballag már a tíén diák. 1. Gaudeamus igitur. .. Közének. 2. Móra L.: A legnagyobb iskola. Szavalta C. Horváth L, VII. o. t. 3. Pillanatképek az elmúlt nyolc esztendőről. Felejthetetlenül bájos jelenet volt ez. Mindegyik osztályból ott ült egy-egy képviselő az öreg, kopott és agyonfaragott padban é!s a találó bevezető után (amelyet VI.-os tanuló mondott) felállt és csengő hangon elmondta a nemi szabályokat (I. o.), Die Capelle (II. o.

1), a kenyérszaporítói Jézus csodatételét (III. o.), a Toldi Előhan,gját (IV), vagy mutáló, kemény hangon felidézte az aranymetszést (V. o.), a ragadozókat (VI. o.) és a ferde hajítást (VII o.) S mindenütt felhangzott: Emlékszel, milyen keserű, de lám, most mégis mily édes percek voltak ezek?... 4. Ezután következett a nefelejts-jelenet. öt, matrózruhás kis elsős, kezükben 32 kék nefelejts csokorral előlépett és parányi kezecskéjük odatűzte a legnagyobbak szíve fölé a felejteni nem akarás szimbólumát. Ajkukon felcsendült: a) Szeressétek lobogó, nemes lelkesedéssel a hazát, amely a ti lelki nagyságtoktól várja feltámadását! b) Szeressétek az életet, amely küzdelmes, de mégis magyar élet. Szeressétek a munkát, amely az életnek nemes tartalmat ad. Szeressétek egymást, hisz arról ismernek meg benneteket az emberek, hogy Krisztus tanítványai vagytok. Ne felejtsétek el szeretni egymást! c) Szeressétek mindig ezt az intézetet, amely érettetek tölti be nemes hivatását és amely nemcísak a tudávst, htanem az erkölcsi élet alapjait is beoltotta lelketekbe! Ne felejtsétek el az Alma Matert! d) Valamennyitek fogékony lelke itt telt meg a legnagyobb és legnemesebb emberi érzésekkel. Minden szép és jó iránt itt lett telített szívetek. Ne felejtsétek el tanáraitokat! e) Becsüljétek meg a kongregáció« érmet; szeressétek a cserkészliliomot, de mindenekfelett, fiúk, ne felejtsétek soha a paxos címert! 5. Hadd iktassuk ide azokat a szép szavakat, amelyekkel az öreg, 300 esztendős gimnázium búcsúzott a végzett diákjaitól. : Főtisztelendő Igazgató Úr, Tanár Urak, Kedves Társaim! Mikor a magyar ember ünnepre készül, kitakarítja a házatáját, összesöpri a feleslegest, elrakja, ami értékes, és fényesre törli a muskátlis ablakszemeket. Munkája közben sokat gondol az ünnepre és mjré az elérkezik, nemqsiak a házatája, a ruhája, hanem a lelke is ünneplő lesz.