Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

12 gyes nádaktól erősen megsebezve, fölébredt. Ezenkívül fából készült koronát is tett a fejére és négy követ akasztott rá négyfelől; igy elszenderedve akármerre hajtotta fejét, a kő megütötte. Ó boldog András jutalma, boldog és örök élet, százszoros ékességű korona, az égben kipótolja azt, amit oly nehezen vásárolt meg itt a földön! Hallatlan neme a hitvallásnak, inelv még drágábbá teszi az igéret országát! Az étel, a pihenés nem rabolhatta el hiú édességével az örök életei, s a gonosz lélek nem találhatott módot az ő megejtésére, (Boll. IV.Amiket eddig írtam, tanítványának, Benedeknek elbeszéléséből tudtam meg, aki atyja halála után elhatározta, hogy ugyanazon a helyen lakik. Midőn mestere példájára három évig szigorú életet folytatott, rablók vetődtek arra s mivel sok pénzt gyanítottak nála, a Vág folyó partjára hurcolva megöüték és a vizbe dobták Sokáig keresték a holttestét, de nem találták. Egy egész évig láttak a Vág folyó partján ülni egy sast, mely mintha lesett volna valamire. Általa bizonyosakká lévén a test hollétéről, a víz alá merítettek egy embert és így találták meg olyan épen, mintha nemrég halt volna meg. Benedeket Szent Emmerán egyházában temették el ugyanabba a sírba, melyben szent atyjának, boldog Andrásnak csontjait őrizték. A következőket már Fülöp apát beszélte el nekem, amikor már apát voltam. IV. (Boll. V.) Midőn közeledett teste föloszlásának ideje, tudtukra adta ezt a jelenlévőknek és megtiltotta, hogy egyetlen ruhadarabiál sc vegyék le róla. míg meg nem érkezik Fülöp apát, akit odahivatott. Midőn az atya megérkezett, és a tiszteletreméltó holttest ott feküdi, hogy megmossák, egy rézláncot találtak rajta, mely már a belső részekig hatolt. Csodálatos és hallatlan dolog! Kivül bőr vonta be a láncot, mely belül már rothasztani kezdte a hust. Ámde a vértanúságnak ez a neme titokban maradt volna, ha a köldöknél ki nem látszott volna a lánc kötési csomója. Amint a láncot megoldva kifelé húzták, erősen hallatszott az eltört bordák zörgése. Ugyanettől az apáttól megkaptam a lánc felét és máig megőriztem, de mikor a jámbor Géza herceg elkérte tőlem, nem tudtam megtagadni a kívánságát. V. A boldog férfiú testének eltemetése után is följegyeztem mindazt, amit Fülöp apát elbeszéléséből megtudtam és ami emlékezetre méltónak látszott. (Boll. VI.) Egyszer a rablók, akiknek bandái nagyrészt a vadonban tanyáztak, hajbakaptak egymás közt és amint összecsaptak, egyikük súlyosan megsebesült. A küzdelem végén a bajtársak nem akarván az erdőben hagyni ezt a sebesültet,, tanácsot tartva elhatározták, hogy elviszik a föntemlített boldog András remetriakába, akinek akkor már mindenfelé elterjed a híre.