Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

13 Útközben azonban, amikor még elég messze volt az a hely, meghalt a rabló. Mégis elvitték és a kunyhóban letették az ő testét. Midőn éjféltájban éppen el akarták temetni, a halottnak hirtelen visszatért az eszmélete és kezdett fölemelkedni. A jelenlévők nagyon megrémülve ijedtükben futásnak eredtek, a föltámadt azonban visszahívta őket, mondván. «Ne féljetek, cimborák és ne szaladjatok el, mert Szent Zoerard támasztott föl engem a halálból az életre.» Azok pedig sírlak örömükben és kérték, hogy menjen velük, ő azonban kijelentette, hogy sohasem távozik el a remetelakból, hanem mindig ott szolgál Istennek és Szent Zoerardnak. Ugy is lett, amint igérte és ott maradt haláláig. VI. (Boll. VII.) Nem akarok elhallgatni egy másik csodát sem, melyet ugyancsak Fülöp apát elbeszéléséből tudtam meg. Nyitra városában fölakasztottak egy elitélt bűnöst. Isten irgalmából hamarosan megszabadulva Fülöp apáthoz ment és elbeszélte neki, hogyan szabaduli meg boldog András érdemei által. Elmondta ugyanis, hogy elitélése után folyton az ő nevét hívta segítségül, és amikor fölhúzták a bitófára, boldog András azonnal saját kezeivel tartotta fenn őt. Miután pedig — abban a hitben, hogy meghalt, —valamsnynyieji hazatértek, ő maga saját kezével oldotta le és bocsátotta el. Ó mily nagy Isten előtt e férfiú érdeme, aki látható alakban megjelenve föloldozza az embereket, mig láthatatlanul az angyalok karai közt foglal helyet!