Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

109 gyeken kívül szívét is megtámadta. A 17. század étkezési rendje és bőséges alkoholfogyasztása, örökké mozgásban lévő, zaklatott, 1643tól kezdve keserűségekkel és állandó izgalmakkal telített élete siettette a betegség elhatalmasodását, mely férfikora delén, szellemi erejének teljességében roppantotta össze. Draskovich különben sem volt testileg erős. Alacsony, törékeny embernek mondható inkább, mint szélesmellű, katonás daliának. Püspöksége elején tartott savanyúkút! kúrájából következtetve a gyomra sem volt rendben. Egykorú portréját elemezve, koporsójában talált csekély csontmaradványait, püspöki gyűrűjét vizsgálva érdekes ellentétként bontakozott ki előttünk az a törhetetlen akaraterő és harcrakészség, az a határozott céltudatosság és szívós állhatatosság, amely erős egyéniségét sokszor kíméletlen nyerseséggel végrehajtott tetteit, főpásztori kormányzását, gazdasági tevékenységét egyaránt jellemzik. Ez az erő hullámzik végig nőiesen apróbetűs, gyakorlottírású sorain, melyek szellemes fordulatokba, kedélyes, barátias melegségbe elegyítik bele a számító ember ridegségét is. Ugv látszik, bízott ennek az erőnek élethosszabbító erejében, mert csak 1650-ben kezdte meg a komolyabb készületet a halálra. Valószínűleg bécsi házában húnyta te éléslátású, örök'kékutató, fekete szemét, mely kissé kiálló, erős arccsontjai közül kivillogó szúrós fényével sokszor megfélemlítette a vele szembekerűlőket. Ragaszkodó rokonai, barátjai nem igen vették körül betegágyát, csak a bécsi jezsuiták maradtak meliette. Részletes tudósítás nem őrizte meg utolsó óráinak emlékét, de temetéséről már többet tudunk. Kívánsága és rendelkezése szerint a soproni keresztesjavadalom Récsi-utcai kis templomában kellett örök nyugalomra heh ezni. A temetésről Szelepchényi György kancellárpüspök intézkedett. A soproni jezsuiták a városon kívül eléje mentek, illő tisztességgel fogadták és nagy ünnepélyességgel ideiglenes nyugvóhelyére kisérték. Rézzelborított keményfakoporsóban érkezett meg a soproni püspöki rezidenciába a bebalzsamozott holttetem, melyet a templom közepén készüli új sírboltba csak később helyezhettek el. A végrendeleti végrehajtók Csáky László gróf, országbíró, Szelepchényi kancellár, Bényi János győri nagyprépost és Folnay Ferenc vasvári prépost az ünnepélyes, végleges végső tisztességadást 1651. április 26-ára tűzték ki. A temetést 1650. november végén kinevezett utóda Püsky János kalocsai érsek, győri püspök végezte. A temetésen Mariani Péter püspök, Draskovich egykori pártfogoltja, kanonokja és az esztergomi Szent Tamásról elnevezett prépostságban negyedik utódja 6 Temetésének leírását az idézett História Domus és Mariani idézett nekrológja alapján állítottuk össze. A koporsojában maradt csontokat és mar adván yokat láttuk.