Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1935

110 jelenvolt és megjegyezte róla, hogy nem volt méltó ahhoz a gazdagsághoz, melyért az elhunytnak annyi irigye és ócsárlója támadt. «Barátja alig jelent meg, különben is kevés ilyent számlálhatott.

6 Síremlékére végrendeletében 3000 forintot rendelt és meghagyta, hogy márványból készült művészi munka legyen. A sír jezsuita gondozói később elégedetlenek voltak a síremlékkel, melyre Szelepcsényil — az ő ítéletük szerint — nem sokat költhetett, bár a 3000 forintot felvette rá. A jezsuiták rendjének feloszlatásakor árverésre és a soproni káptalan birtokába került keresztestemplom padozatának javításakor eltűnt a kriptalejárat, a síremlék szobra pedig az orsolyilák zárdájának udvarára került, hol az először ismeretlen püspökszobrot Szent Ágoston szobraként tisztelték. Draskovichról nem maradt más emlékeztető, mint egy, a sekrestyefalba illesztett kő rövid felirattal. Néhány évvel ezelőtt felfedezték a kriptát és benne a betörtoldalii koporsóban a síri nyugalmában megzavart püspök néhány el nem porladt csontját, főpapi ékszerét, ruhadarabját. Az általános emberi sors-törvénynél tragikusabb érvényesült vele szemben. Draskovichnak nemcsak eg}'éni emléke őrlődött fel az idő malomkövei között, hanem ma is élő és virágzó alkotásainak érdeme is felszívódott abba a törvényes hajszába, mely végeredményben nemcsak éleiében gyalázta meg, hanem megmaradó emlékezetére is' árnyat vetett. Pedig Draskovich György a maga korában is kiváló ember és nem mindennapi egyéniség volt. Képzettségét, tehetségét kortársai is elismerték. Szorgalma, munkabírása és az egyház korszerű érdekeinek felismerése elvitathatatlan tőle. Kiváló őseinek jelességei az ő lelki alkatán is elismerésreméltó módon verődtek ki. Martinuzzi diplomáciai ügyessége, az idősebb Draskovich György szónoki készsége és egyházkormányzati gyakorlatiassága, Istvánffy Miklós lörténeti érzéke és Draskovich János írói készsége együtt mutatkozik benne ab ban a korban, amely a magyar katolikus főpapot már Pázmány Péterhez, a katolikus restauráció kiváltságos és elérhetetlen irányítójához viszonyíthatja. Draskovich jó tanítvány, de nem szolgai utánzó és sem mint püspök, sem mint közéleti szereplő nem áldozza fel a maga egyéniségéi. Vannak egyéni elgondolásai az egyházkormányzalban és közéleti működésben akkor, midőn Pázmány és Esterházy vezetőgondolatai egyetemes vagy nemzeti törekvéseikkel leigázzák az ország- és egyházírányítók lelkét. Függetlenségét megőrzi még a terjedő barokkszellem uralmával szemben is. Fellebbvalóival szembeit loyális, de ha igazságát érzi, velük szemben is szókimondó nyíltsággal védelmére kel annak. A maga méltóságának és hatalmának tudata átízzik egész viselkedésén, de a 16. század délszláv politikusaid