Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1933

8 a vér tisztasága az anyaföldje, összefogója és sudárba szöktetője a nagy jellemeknek. Ahhoz, hogy szentekké legyünk az Isten kegyelme szükséges, nélkülözhetetlen továbbá a kegyelemmel közreműködő akarat kitartása és egy nagy eszme, mely magával sodorja az igézetében álló lelkeket. Van-e vonzóbb, van-e nagyobb, van-e katolikusabb eszme, mint az áldozatnak, a kereszt-halálig hűséges áldozatnak az eszméje ? így áldozza fel magát Szent Imre ifjú nemzete féktelen tobzódásokra hajlamos, szilaj ifjúságáért; boldog Margit tatároktól feldúlt, pártoskodó országáért. Ennek az áldozatnak tűze heviti Szent Alajost, a iuvenis fortissimust, midőn az ifjú herceg áldozatul adja fiatal életét az ifjúságért, „melynek puskaporostorony a szíve s mégis tűzijátékokat rendez körülötte." így lesz „nagy értelmű jel" ez a Szent Alajos a könnyűvérű s élvezetszomjas fiatal világ előtt. Lelkét mélyen sebzi a fájdalom, midőn „villámot zúdít a felbőszült apának haragja ellene, mint elsőszülött fiú ellen," de Alajos kitart, míg atyja meg nem tör s keserű könnyek közt bele nem egyezik, hogy nevének és hercegi vagyonának örököse a világnak búcsút ne mondjon s kolostorba ne vonuljon. Szent Alajos eljegyezte magát a kereszttel. Amint egész élete hősi önmegtagadás volt, olyan hősies volt a halála is. Hazafelé menet az utca porában feküdt előtte egy elhagyott, kínlódó pestises beteg. Szent Alajos karjára vette s kórházba vitte a szerencsétlent. Útközben érezte, hogy a halált viszi karján, ziháló melle a pestist szívja magába, de szemrebbenés nélkül teljesítette keresztény kötelességét. Agynak is dőlt s 1591. VI. 21-én 24 éves korában vissza is tért angyalnak oda. ahonnan jött: Isten szép mennyországába. Azóta ott imádkozik — Prohászka szavával élve — „a modern kor romlott ifjaiért, eszmények hiányában lézengő férfiaiért, örömtelen véneiért : az emberiség élő romjaiért." Prohászka Ottokárnak nemcsak gyönyörű tanítása, hanem egész nagyszerű élete is, Krisztusnak, a lelkek királyának és az ő szentjeinek megszentelő sugárzatába van beállítva. Nemcsak másoknak hirdette : a saját maga élete is a tisztaság melegágyából nőtt szent harmóniában az apostolkodás keresztet jelentő áldozatába egészen utolsó prédikációjáig, azaz élete végéig. Teljes joggal hívogatja tehát e mennyei fényözönbe nemzete ifjúságát, mert csak Isten erejével s a nagy szent példákon izzott lelkesedéssel tudja megvalósítani a Prohászkától megjelölt hivatást: „Készüljetek a magyar kereszténység hitvallására, erős, munkás honfoglalásra ! Az életnek, a magyar történelemnek ősi joga van a jobb jelenre s a szebb jövőre ; nézzétek : ezzel az ősi jogával, az elátkozott királyleány sejtelmes, várakozó, vágyódó arcával toppan elétek : segítsetek rajta, esküdjetek fel szabadítójává !" Prohászka Ottokár a szép, a szent lelkiségtől várta a modern élet jobbra fordulását. Amint tanított, úgy élt. És ahogy élt, úgy is halt meg.