Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1933

Prohászka és az ifjúság. Ünnepi beszéd, melyet Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát űr őméltósága, intézetünk kegyura mondott 1933. dec. 8-iki Prohászka emlékünnepélyünkön. A mai világ baja, hogy az eszményekhez hűtlen lett ; hogy visszakívánkozik oda, honnan évezredek lelkisége felemelte, kimosdatta : visszakívánkozik a durva anyagiságba. Szentséges Atyánknak, XI. Pius pápának megállapítása a kulturemberiségről, hogy nagyon beteg. A nagy beteghez orvost hivunk, Isten a beteg korszakoknak prófétákat támaszt. A szó valódi értelmében a próféták lelke lobogott Prohászka Ottokárban. Prohászka a nagy próféta-költők nemzedékéhez tartozott. Csodálkozó gyermekszemekkel csüngött az igazságnak és ióságnak eleganciáján : a szépségén. Királyi hárfájának örökszép muzsikája telve volt az Isten végtelenségével. Szerette a természetet. Az útszéli virágban Isten mosolygását látta. A fényes napsugárban Isten üzenetét figyelte. A tomboló viharban Isten orgonáját hallgatta. Művészi hivatásának tárgya mégis az emberi lélek. Prohászka az Isten művésze volt. A teremtett lélekben a teremtő Isten tükörképét látta. S mint a tavasz bontogatja ki az alvó rügyekből a lombot és virágot, selymes kezének finom érintésével, úgy kereste s fejtette ki Prohászka az emberi arcon az Isten arcának rejtett vonásait. Különösen szent áhitat szállta meg, ha ifjú lelkekhez nyúlt. 0, hogy szerette az ifjú lelkeket ! Egvszer a fehérvári gimnázium liliomos zászlaját szentelte. Jaj, de szép a zászló és hogy beszélt a püspök úr ! — mesélték a fiúk diáktársuk beteg ágyánál. „Én nem láthattam a zászlót, én nem hallhattam a püspök urat," szólalt meg a beteg fiú s könnycseppek folytak szét lázas arcán. A püspök hallott a kis fiú nagy bánatáról. Azonnal meglátogatta, odaült az ágya szélére s a beteg fiúcska hallgatta a püspökbácsi meleg szavait, sőt megcirógálhatta a zászló hófehér selymét is, mert a jó püspök a rudjáról lefejtett zászlót is magával vitte. Ugye kedves hallgatóim, ilyen bájos kis figyelemre csak igen nagy lelkek képesek !