Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1928

14 zetése alól magunkat ki ne vonjuk, sőt halálig az ő tanításában maradjunk, a lelki életben előre haladjunk, hogy így méltók legyünk országának részesei lenni. Ezek nagyon egyszerű szavak, ma nem jelentenének többet, mint egy vallásos társulat szervezését. De ahogy Sz. Benedek megszervezte a maga vallási társaságát, úgy és akkor e szavak világtörténelmi értékké és világot mozgató erővé váltak. Mert ez a társaság élethivatásként vállalta a tiszta keresztény hitéletet, s örök fogadalommal kötelezte magát a keresztény tökéletesség lehető megvalósítására. S az isteni szolgálat kolostori iskolája — mint ő mondja, dominici schola servitii — a maga liturgikus sz. miséjével és kar-imájával, engedelmességével, önkéntes szegénységével és egyszerűségével, tisztaságával, töredelmével, alázatával, felebaráti szeretetével és munkás életével : az egész Európának lett iskolájává, olyan iskolává, mely az őskeresztény szellemet lehelte és árasztotta magából. Sz. Benedek fiai nem vállalkoztak különleges hivatásokra, mint a későbbi szerzetes rendek. Ők csak az ősi keresztény buzgalom új átélésére vállalkoztak, de kolostoraik épen ezért lehettek a barbár népek iskolái, amelyekben el lehetett sajátítani a katolikumot, a hamisítatlan apostoli keresztény tanítást és erkölcsiséget. Másik alapvető jellemvonása volt Sz. Benedek Regulájának és szerzetének a római jelleg. Ha ezt úgy fejezzük ki — ami vele e korban csakugyan egyet is jelent — hogy nyugati vagy európai jelleg, akkor szembeállítottuk Sz Benedeket és rendjét a Kelettel, Ázsiával. Ezt a szembeállítást meg is kell tennie mindenkiaek, aki Sz. Benedeket, de magát a római katolikus kereszténységet is meg akarja érteni. Kelet a lágy érzelmesség, a szemlélődés, az ég felé szárnyalás, de a kevesebb energia és praktikum hazája. A kereszténység is a Kr. u. századokban Keleten már nem az apostolok egyszerűségét, hanem a Kelet dús színeit és erős illatát hordozta magán. Krisztus azonban az egyház középpontjává Rómát tette, s — ha szabad egy isteni intézmény életében emberi motívumokat kiélezni — Róma nem a légváraknak, hanem a fortiter agere jelszónak, a férfierőnek és praktikus életnek volt a hazája. Rómának mint világbirodalomnak sem jutott élethivatásul az emberi nemet a tudomány zseniálitásával s a művészetek képzelő erejével elkápráztatni. Ellenben adott az utókornak állami rendet és katonás fegyelmezettséget, szóval olyan alapépítményeket, amelyeken szilárd biztonsággal fel lehet emelni a magasabb kultura és civilizáció palotáját. S amijíolt Róma mint világbirodalom feje, ugyanazzá lett mint az egyetemes kereszténység fővárosa. A keleti szellem előnyeit,